Ezúttal Vecsei H. Miklóssal beszélget Zoltán Áron, Petőfi Sándor: Az őrült című verse kapcsán.

Részlet Négyesy László (1861-1933, irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Az ő költészet-szemináriumain tanult többek közt Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád is.) Petőfi "őrültjének" versalakja című tanulmányából: Jékeynek az a véleménye, hogy "Az őrült se nem próza, se nem mértékes vers. Mind a kettőnél több, Petőfi lángszellemének lírai bravúrja. A rapszodikus exaltatio (megdicsőülés) netovábbja, a formai nyűg béklyói nélkül, egyedül a gondolatritmus zeng szárnyain". Más szóval: Petőfi e költeményben remekelt, a szavak zenéjéről lemondott, s a gondolatok zenéjéből szőtt egy szellemibb versformát, melyben a taktusokat csak a gondolatok ritmusa jelzi. Tény, hogy a költő mintegy zenévé tudja olvasztani a gondolatokat, •—• de az nem Az őrült kizárólagos tulajdona, hanem minden lírai költeménynek szükséges föltétele, maga a lyricum (líraiság). S a gondolatok e zenéje nagyon megfér a mértékkel is, noha el lehet nélküle is. Az is tény, hogy Az őrültben a sorok hosszát a lehető határokon belül nem valamely ritmikai elv, hanem többnyire a mondatok terjedelme szabja meg, s így a gondolat lüktetésének erős idomító hatása mutatkozik itt a külső formára; de Az őrültben a gondolatritmus nem nyilatkozik élesebben, mint száz más költeményben, melyek mértékkel is bírnak, egyáltalán e költeményt nem is szokták a gondolatritmus klasszikus mintái közt idézni; végül pedig a gondolatritmusból hogyan magyarázható ki az a sok tiszta jambus e költeményben?

Ezt az epizódot is örökbe fogadhatjátok "Örökbefogadási programunk" keretében, melyről itt olvashattok részletesen: