- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

Részlet Négyesy László (1861-1933, irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Az ő költészet-szemináriumain tanult többek közt Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád is.) Petőfi "őrültjének" versalakja című tanulmányából:

Jékeynek az a véleménye, hogy "Az őrült se nem próza, se nem mértékes vers. Mind a kettőnél több, Petőfi lángszellemének lírai bravúrja. A rapszodikus exaltatio (megdicsőülés) netovábbja, a formai nyűg béklyói nélkül, egyedül a gondolatritmus zeng szárnyain". Más szóval: Petőfi e költeményben remekelt, a szavak zenéjéről lemondott, s a gondolatok zenéjéből szőtt egy szellemibb versformát, melyben a taktusokat csak a gondolatok ritmusa jelzi. Tény, hogy a költő mintegy zenévé tudja olvasztani a gondolatokat, •—• de az nem Az őrült kizárólagos tulajdona, hanem minden lírai költeménynek szükséges föltétele, maga a lyricum (líraiság). S a gondolatok e zenéje nagyon megfér a mértékkel is, noha el lehet nélküle is. Az is tény, hogy Az őrültben a sorok hosszát a lehető határokon belül nem valamely ritmikai elv, hanem többnyire a mondatok terjedelme szabja meg, s így a gondolat lüktetésének erős idomító hatása mutatkozik itt a külső formára; de Az őrültben a gondolatritmus nem nyilatkozik élesebben, mint száz más költeményben, melyek mértékkel is bírnak, egyáltalán e költeményt nem is szokták a gondolatritmus klasszikus mintái közt idézni; végül pedig a gondolatritmusból hogyan magyarázható ki az a sok tiszta jambus e költeményben?

Az egész tanulmány itt olvasható: http://epa.uz.ua/00000/00001/00015/pd...

A verset itt találjátok meg Vecsei H Miklós előadásában:

https://youtu.be/q29Hg2_aypE