A víz közelsége egyszerre feltölthet és elgondolkodtathat, bármilyen érzés is vitt minket a vízpartra, legyen az öröm, bánat vagy magány. A VerShaker Blogon augusztusban olyan költeményeket és novellarészleteket olvashattok, amikből kiderül költőink és íróink is szívesen töltötték az időt nyaranta a vízparton, ami különbözőképpen hatott rájuk. Elsőként a Balatonhoz látogatunk. 

„Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal. Ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél, ha támad, a hullám is feltámad.”

WEÖRES SÁNDOR 

Balaton

A habokon

visz ladikom

csillámfodor

a Balaton.

Tüzes a víz

tüzes az ég

a láthatár

forgó kerék.

Somogyi part

kis dombjai:

kék takaró

rézgombjai.

Zalai part

hegyormai:

a föld s a lég

zsinórjai.

Somogyi part

zalai part:

hol szétfeszül

hol összetart.

A Balaton

hintáz velem

két menny között

ring életem.

„S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a Balaton nyári életét. Halászcsónakok reggel és estennen mindenfelé, vitorlások a messze távolban s gőzösök a napnak bizonyos óráin. Siófok, Földvár, Keszthely, Balatonfüred lámpái az esti sötétben.

Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az éjszakába. Minő zene ez: Istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel puha ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már bágyad, gondolataid szárnyai már lassan mozognak. Valami búg körülötted.  Onnan felül az égből, onnan alól a föld kebeléből, onnan messziről a Balaton felszínéről. Nem tudod, mi az? Nem tudod, honnan jön? Mintha pihenni térő lelked csillapodó hullámverése volna. Mégse az. Az álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt, s ő is hallgatódzik. Ő néma, annak a zúgásnak pedig hangja van. Érzi mégis, hogy ők testvérek. Az álom és a távoli hullámmoraj. Végre odaér hozzád az álom, puha tenyerét ráteszi lezárt szemeidre, s szárnyainak lágy suhogásával pihenésre ringatja lelkedet. De a bugás el nem pihen. Te már nem tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele, s együtt játszanak tovább-tovább.”

Eötvös Károly A Balaton  /részlet/

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ 

A magyar koldus

Én láttam Őt... Künn-künn a parton,

amint leszállt az alkonyat.

Rozsdásan égett a hegyoldal

s búsan beszélt a Balatonnal,

bámulva a hullámokat.

Azt mondta nékem, ez a tenger

s én integettem őneki

és átölelt mint unokáját

s mikor a fák, füvek se látták,

sürűn esőztek könnyei.

Piros tanyák és messze tornyok

intettek csendesen nekünk,

bojtorján, nyár-, akác- és somfa,

csupa szegény magyar fa lombja

takarta el az életünk.

Enyves szeme a mély gödörben

olyan vén volt, mint az idő,

a hangja távoli s merengő

és lelke, lelke, mint az erdő,

sötét rémekkel rémitő.

Egy vén bolond, bolygó pojáca,

vállán rohadt rongy a ruha,

a föld hátán a legszegényebb,

kire nevetve-sírva néznek,

ha bekerül a faluba.

S csak megy előre. Reggel, este

sűrű bozótokon bolyong,

egérfogót, rótt botot árul,

fanyar gyümölcsöt tép a fárul

s nótázik, sír, mint a bolond.

Máskor meg nyárias szinekben

feküdt le, hogyha este lett

s a hegedű ha már rikoltott,

urak dobáltak neki csontot,

s ő az ebek között evett.

De ekkor este csupa fény lett,

rejtély, bűvészet, lángirás,

fakó iszákja is arany volt

s fekete, agg keze aranylott,

úgy ragyogott, mint semmi más.

A kincse, kincse húzta porba

és az arany hozzája dőlt,

övéi lettek mind a könnyek

s ahogy kinyúlt s a földre görnyedt,

nem bírta el terhét a föld.

Táncolt, kiáltozott, ujjongott

és nóta kelt az ajakán

s én a titkoktól terhes esten

zokogva vén kezére estem

és azt mondtam: öregapám.

1909

-------

A novella részleteket a Noran Libro által 2012-ben kiadott Balatoni szívhalászat című könyvéből idéztük. A kötet anyagát gyűjtötte, összeállította és szerkesztette Kőrössi P. József.

Fotó: Getty Images