A VerShaker Blogon a nyár folyamán olyan verseket mutatunk be Nektek, melyekből kiderül költőink, íróink mely helyeken pihentek szívesen, milyen érzések kerítették őket hatalmukba: akár egy pipacsos rét, egy vízparti táj, a nyári égbolt, vagy egy idilli kert láttán. Most Juhász Gyula, Szabó Lőrinc és Márai Sándor gondolatait olvashatjátok arról, hogy szerintük milyen is a nyár. 

Juhász Gyula

Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.

(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)

Kaszálók illatát üzenik esti rétek.

(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.

(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)

Őszünk be közeleg, falevél földre téved.

(Annára gondolok és siratom magam!)

„Nyár eleji nap, oly fanyar és gyöngyöző, mintha pezsgőt bontottak volna valahol; habja kifolyt, s most itt csillog szénsavas gyöngyszemeivel a virágok kelyhében, a nők szemében és mosolyában, a madarak sikolyaiban. Jókedvű, kissé mámoros természet ez. A mező és a vetés is imbolyog, könnyedén, mintha szalonspicce lenne. Kedvem támad énekelni. De a számlára gondolok, melyet pezsgőzés után mindig fizetni kell valakinek. Ezért hallgatok, a részeg mező közepén, mint aki csak betévedt egy zengerájba.”

/Márai Sándor A négy évszak: Pezsgő/

Szabó Lőrinc

Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény.

Bent te meg én.

--------

A szövegrészletet a Helikon Kiadó által 2007-ben kiadott Mária Sándor: A négy évszak című könyvéből idéztük.

Fotó: Pifkó Szera