Versélmények sorozatunkban ezúttal Spengler Kata olvasónk élményét osztjuk meg veletek, aki Tóth Krisztina kortárs költőnk verséről írt nekünk. Ezúton is köszönjük levelét!

Írd meg Te is különleges versélményedet! Mi volt az a pillanat, amikor megnyílt számodra egy vers, vagy egy vers által egy másik ember, vagy a kettő egyszere? Vagy csak egyszerűen megosztanád legkedvesebb versedet, és hogy miért éppen az, hogyan szólított meg Téged? Küldd el élményleírásodat akár csak pár szóban a vershakerinfo@gmail.com címre, és írd meg, hogy névvel, vagy név nélkül szeretnéd viszont látni a sorozat folyamán!

***

„Egyetemista koromban volt egy baráti társaságunk, ami főleg jogászokból állt. A társaság tagjait a jogi tanulmányokon és kölcsönös szereteten túl az kapcsolta össze, hogy legtöbbünknek volt művészeti érdeklődése. Egyikünk művészettörténetet, másikunk magyar irodalmat hallgatott a jog mellett. Jómagam kerámiakészítést tanultam és irodalmi, zenei estekre, kiállításokra jártam, amikor csak tudtam.

A baráti körünkhöz tartozott egy magyar szakos, fiatal piarista szerzetes. Mikor időnként összejöttünk ezzel a társasággal, a szerzetes pap barátunk hozott kinyomtatva verseket. Egy ilyen kinyomtatott lapon találkoztam először Tóth Krisztina versével a kétezres évek elején.

Abban az időben a Tóth Krisztina által leírt hangulatban teltek napjaim. Nagynéném lakásában laktam régi bútorok között, ahol mindig elromlott valami. (Talán néhányszor pont a mosógép is.) A zsebem üres volt, de pezsgő, összetartó egyetemi társaságom volt.

Tóth Krisztina versében azt tartom zseniálisnak, hogy egy banális, hétköznapi történet kapcsán az egész emberi lét törékenységét, végességét tudja megfogalmazni.

Felnőttként Tóth Krisztinával egy kerületben lakom. Időnként összetalálkozom vele buszmegállóban vagy a Városligetben. Ő nem tudja, de én tudom, hogy ilyenkor a Hajdu-blues jár a fejemben.”

Tóth Krisztina:
Hajdu-blues

Hatodik lakhelyemre költözöm be.
Húszévesen egyetlen láda könyvre
volt csak gondom, meg az Energomatra:
ütött-kopott volt, anyám nekem adta:
„Úgyse tart soká, veszel majd egy szépet”:
tombolt és rázkódott, de soha végleg
le nem robbant, a csempét is leverte,
– de jött a szerelő és megszerelte.
Most, hogy otthagytam ezt is pénteken,
otthontalan megint és pénztelen
csak egy újabb használt Energomatra
tellett: mikor a szállító lerakta,
átfutott rajtam, ha tizenötöt kibír,
három Energomat és itt a sír,
és akkor számításom optimista,
addig is működünk – és minden tiszta.

***

Támogasd a VerShaker nyári – offline és online is elérhető – programjainak megvalósítását akár csak egy SHAKE árával is az alábbi gyűjtésen: https://www.goood.hu/gyujtes-0f3g945pjc

Ne maradj le a VerShaker közelgő új bemutatóiról, kövess minket a YouTube-on!
https://www.youtube.com/channel/UC3elOwNz-3OBfz_GJs9AThg

Tóth Krisztina versét a https://hycry.wordpress.com/2010/05/09/toth-krisztina-hajdu-blues/ honlapon találhatjátok meg.

Fotó: Valuska Gábor, litera.hu