A VerShaker csatorna három beszélgetéssel is részt vett a 2022. november 4-6. között megtartott Ráday utcai Színházi Találkozón (RUSZT), amelyet ezen a néven elsőre szerveztek meg az utca színházai. Az e heti cikksorozatunkban ezeket a beszélgetéseket szeretnénk bemutatni nektek. Zoltán Áron, a csatorna házigazdája Bán-Horváth Veronika imprószínésszel, költőnővel beszélgetett november 6-án este az Itt és Most Improvizációs Társulat játszóhelyén. Ezt a beszélgetést is a sokszínűség jellemezte: szó esett a költőnő gyerekkoráról, a középiskolásként alapított, azóta is meghatározó alkotócsapatról és egy pesti villanypóznáról lógó melltartóról is.

Három színben csillogó shakerek állnak a színpad közepén álló kisasztalon, bennük az előre kiválogatott versekkel, azonban kívülről átláthatatlanul, hogy ne lehessen tudni, melyik vers következik, és ne lehessen akaratlagosan választani se. Maga a házigazda sem tudta, hogy a vendégei, a nézők vagy ő maga melyik verset húzza ki, és ezzel merre kanyarodik a beszélgetés. 

(Barabás Lili Kinga cikke)

Bán-Horváth Veronika a VerShaker vendégeként

„Ne haragudj, véletlenül elkezdtem írni a versedet." - Költő- és kötetbemutató Bán-Horváth Veronika imprószínész, tréner és költővel

Az Itt és Most Társulat fogadta be a VerShakert vasárnap este, hogy egy másik fiatal alkotót is jobban megismerhessen a közönség. Bán-Horváth Veronika, a mosolygós költőnő 3 évesen írta első versét, amely valahogy így hangzott: „Kész az ebéd, hívd a tevéd." A versírás tehát gyerekkorától szerepet játszott az életében, de a mai napig meghatározó élményei jó része a barátai és általa alapított Győri Irodalmi Ifjúsági Körből származnak, ahol „összejárt egy csapat ember, és hétfő délutánonként versekről beszélgetett.” A különösen sikeres, önszerveződő versműhelyben mondhatni saját költői hangra találtak. Előfordult, hogy ketten írtak verset, vagyis ő elkezdett egy barátnője ötletéből verset írni, amit végül az ötletgazda fejezett be, máskor pedig egymástól függetlenül alkottak hasonló témában egy műhelytársával (egyikük csirke-, másikuk a halfeldolgozásról). Érződött, hogy szívesen mesél életének erről a korszakáról, addig csak pár szavas válaszokat adott Áron kérdéseire, de innentől sokkal nyitottabb lett, lelkesen mesélt életének e meghatározó alkotói szakaszáról. Közben szóba került Ikrény, a kis falu, ahol felnőtt, a nagyszülei, és hogy miket tanult tőlük, valamint a győri városháza toronyórája, amely azt a népdalt játssza, amelynek sorait a Nem gondolok elején olvashatjuk. Veronika Áron kérésére el is énekelte a dalt, amely szívszorítóan búsan hullámzott végig a termen.

 NEM GONDOLOK

      fújdogál a szél az öreg duna felől
      elszakadtam régen a szeretőm mellől
      anyám édesanyám engedjen elmennem
      mert az édes rózsám sírva keres engem 

sikátorból sikátorba kanyarodok
irányt vesztve, ki a városból,
a hídon át. fújdogál a szél.
anyám nem enged el. futok
a folyó fölött. nem enged el
engem, nem a rózsámhoz,
de sehova, nem tiltással, csak néz,
néz mint a mária-kép, fel az egekbe,
a fecske presszóban a falon. 

ez lógott nagyanyám ágya fölött is.
rám se, néz és nem ereszt. 

       gyökeret verek:
termőföldön állok.
      folyik az öreg duna,
nem siet, de meg nem áll.
     folyik, folydogál.
és jön a szél.
     belefújom taknyos orromat.
szél vagyok.
     folyó vagyok. 

nem jártam máshol.
nem különböztem sosem.
nem akarok én mást,
csak anyám lánya lenni. 

Bán-Horváth Veronika és Zoltán Áron

Ebben a beszélgetésben is terítékre került a kortárs költészet feladata: „[a kortárs költészet] igyekszik megfogalmazni azt, amit ha ki is lehet mondani, borzasztóan nehéz” – fogalmazta meg a gondolatait Veronika. De kell ezekről beszélni és a költőnő beszél is, elegendő elolvasnunk a Nincs is holdtölte vagy a Térfél című szerzeményeket. A költeményeiben megjelenő képek – mesélte – a valóságból és a képzeletéből egyaránt származhatnak, azonban az utóbbiban megjelenő dolgoknak kell, hogy legyen valamilyen alapja a valóságban, különben nem lennének ott. A Térfélben felbukkanó villanypóznán foszló melltartót például egy budapesti utcán látottakból merítette.

Az utolsóként kihúzott és elmondott vers tökéletesen zárta le az este beszélgetős részét, nevetés és nagy taps követte a zárósort. Bár gyorsan közeledett a fesztivál vége, de még volt lehetőség arra, hogy megnézzük az Itt és Most Improvizációs Társulat rövid előadását, amelyet Bán-Horváth verseinek kulcsszavai alapján improvizáltak végtelenül profin és viccesen.

 NE KÖSSENEK IGÉK 

Mezítláb, szalmabálák között, imbolygó tömegben tűnt fel.
A fényfestés sem homályosította el, élénkebb volt,
mint a színes kendők, a vászonra vetített mandalák.
Behunyt szemmel, égre tárt kezekkel hullámzott bele a táncba. 

Ne kérdezd, miből szabadulhat az ember gyermeke, ha leány.
Ha az ősz haj és a ránc nem szégyen, hanem ékszer. 

Határtalan legyen mostantól a lépés, a közelség, a vágy,
a vonzalom, a düh és az üvöltés, határtalan az irgalom és
az irgalmatlanul elhibázott tettek, csússzon csak szét,
törjön meg a ritmus, szűnjön meg az álomból felverve is tudott sorrend,
álljunk
                       be,
                                                    ki,
                                                                               le,
            fel,
                                    meg,
el,
                                                            át,
         rá,
                                                                                     ide,
       oda,
                                   szét,
össze,                                                     vissza,
keverjük meg, bontsuk fel, engedjük magunkba, lépjünk tovább. 

A műsor egyik verse megzenésítve hangzott el

A nagy tapssal záruló vasárnapi beszélgetések az idei fesztivál végét jelentették, azonban szerencsére azoknak sem kell lemaradniuk a költő- és kötetbemutatókról, akik nem tudtak személyesen eljönni a színházakba. Mindegyik videó hamarosan kikerül a VerShaker YouTube csatornájára, de addig is hangolódásképpen nézzétek meg/vissza a már kirakott felvételeket, valamint mindenkit szeretettel várunk a jövőbeli VerShakeres programokra.

-----------------------------------

Szerkesztők: Barabás Lili Kinga és Zoltán Áron

Fotók: Majnics Petra

A verseket Bán-Horváth Veronika Minden átjárható című kötetéből idéztük, amit itt tudtok megrendelni:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Horvath_Veronika_Minden_atjarhato&type=22&id=294124

A RUSZT eseményeiről itt olvashattok bővebben:
https://www.facebook.com/ruszt/