„Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni.
Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet
a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot.
Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.”
(Nemes Nagy Ágnes Istenről – részlet)

Milyen mértékig vonható felelősségre az alkotó, aki önálló tudatot teremt? Kinek a mértéktévesztése egy bizonyos igazság vagy nézőpont egyetemessé tétele? A tudat valóban átok lenne? Az életünk a megismerés mítosza köré épül, az újabb és újabb tapasztalás utáni sóvárgás sosem érhet véget. És talán ha nem lennénk ezzel a szomjúsággal büntetve (vagy áldva), akkor nem merülhetnének föl azok a kérdések, amelyeket Nemes Nagy Ágnes Istenről című verse egyenesen teremtőjének szegez. A költeményt a VerShaker IV. évadának 1. epizódjában Igó Éva mondja el, akivel e kapcsán Zoltán Áron beszélget.

Igó Éva és Zoltán Áron a forgatáson

József Attila így fogalmazta meg tudat és egyedüllét kapcsolódását: „…borzasztó, hogy az ember egyedül van | borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül | vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van…” (József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke - részlet)

A tudat a legnagyobb hátrány, de egyben a legnagyobb előny is. Ebből az örökös belső zajból születnek a legtisztább, legőszintébb világok és ez művészként a legnagyobb társ. Viszont kézen fogva jár az örökös kíváncsisággal is, ami nem hagy nyugodni. Nem vagyunk képesek elfogadni a dolgokat nyers valójukban, mindennek (magunknak, másoknak, a létezésnek stb.) a miértjét keressük.

Igó Éva és Nemes Nagy Ágnes megrendítő erejű versének találkozása szavakkal nehezen leírható mélységeket érint. A vers nem pusztán elhangzik, hanem Éva egyenesen átlényegül azzá az emberré, aki – ha már büntetésként tudatot kapott – érteni akarja az isteni szándékot: mi és miért úgy történik, ahogyan, és miért éppen akkor, amikor.

Még a nem-hívő ember életében is eljöhet az a pillanat, amikor úgy érzi, szólnia kell ahhoz a valakihez, Adyhoz hasonlóan: „Hiszek hitetlenül Istenben | Mert hinni akarok, | Mert sohse volt úgy rászorulva | Sem élő, sem halott.” (Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben – részlet) De ahogy Igó Éva is megfogalmazza a beszélgetés egy adott pontján: „Ha nem őszintén beszélek Istenhez, akkor mit ér az az ima?”

----------------

A három részes cikksorozatot a VerShaker önkéntes szerkesztőségének tagjai írták, közös műhelymunka részeként.

Az előző részt itt olvashatjátok.

A következő részt itt olvashatjátok.

A második rész szerzői: Rajtó Fanni, Haselbach Ivett, Pintér Liliána és Bariz Evelin

A végleges szövegmontázsokat Zoltán Áron készítette.

Lektorálta: Varga Mirjam és Keserű Rebeka.

Nemes Nagy Ágnes Istenről című versét itt olvashatjátok teljes egészében

Nemes Nagy Ágnes Kiáltva című versét itt olvashatjátok teljes egészében

József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke ezen a linken olvasható.

Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben című versét itt olvashatjátok.