„Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
Hogy legalább imádkozom.”
(Nemes Nagy Ágnes: Kiáltva - részlet)
A VerShaker új évadát beharangozó epizódjának – Igó Éva Jászai Mari-díjas színművésszel – keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni A Magvető Házánál, Csömörön. Egy templomban Istenről beszélni – magától értetődő. Ugyanakkor Nemes Nagy Ágnes Istenről című verse éppen e környezetben meghökkentő. Ahogy Igó Éva is felidézi első élményét, ez a vers mintha istenkáromlás volna. Ijesztőnek találta, sőt, kikérte magának: „Így nem lehet Istent megszólítani”.
A vers címe sem egy szokványos istenes verset vagy imát sejtet, sokkal inkább valami tudományos elmélkedést, vagy portrét. Az alcím is alátámasztja ezt, miszerint Isten nem más, mint „hiánybetegségeink legnagyobbika”.
Igó Éva és Zoltán Áron a forgatáson
Az epizód felütéseként Áron arról kérdezi Évát, mit keresett a színész pályától teljesen független munkahelyein, érettségi után. Tömör, elgondolkodtató választ kapunk: önmagát. Nemes Nagy Ágnes versében is az önmagát és azon keresztül saját Istenképét kereső ember hangját hallhatjuk. Csak az tud perlekedni, már-már bántóan szájalni a Teremtővel, aki maga is keres, és aki maga is a lét legsúlyosabb kérdésein elmélkedik. S hogy ki is az, aki Nemes Nagy szerint „hiánybetegségeink legnagyobbika”? Egy „tojáshéj-Föld” megalkotója, aki képes egy apró makkba „egy teljes tölgyfát gyömöszölni”.
Vajon az Úr (ha nem hiszünk a létezésében, akkor legyen ez egy gondolatkísérlet) mit érzett, amikor kiderült, hogy Igó Éva az Istenről című verset mondja el a csömöri református templomban? Meglepődött? Vajon keveredett érzéseibe egy kis büszkeség is, mint egy szülőben, hogy „na, csak értelmesre sikerült ez a gyerek”?
Majd irigy lett-e az Úr, hiszen a mennyben hol van folyó, melyben úszhat, hol a zamatos citromalma, a körző, tégla, cédula, és ha fel mer nézni, mit lát? Lát valaki még hatalmasabbat, aki letekint rá, miközben sokan néznek fel őrá szeretettel, kérdőn, számonkérően, dühösen?
Egy kis ország kicsi városának templomában ott ült egy színésznő, aki egy rég elhunyt költőnő sorait kiáltotta fel az égre, mindannyiunk nevében.
És az Úr nem szólt egy szót sem.
De talán mi sem.
----------------
A három részes cikksorozatot a VerShaker önkéntes szerkesztőségének tagjai írták, közös műhelymunka részeként.
A következő részt itt olvashatjátok.
A harmadik részt itt olvashatjátok.
Az első rész szerzői: Bariz Evelin, Spengler Kata és Barabás Lili
A végleges szövegmontázsokat Zoltán Áron készítette.
Lektorálta: Varga Mirjam és Keserű Rebeka.
Nemes Nagy Ágnes Istenről című versét itt olvashatjátok teljes egészében
Nemes Nagy Ágnes Kiáltva című versét itt olvashatjátok teljes egészében
József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke ezen a linken olvasható.
Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben című versét itt olvashatjátok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.