Ezúttal Hajduk Károllyal beszélget Zoltán Áron, Charles Bukowski versei kapcsán.

Hajduk Károly Békéscsabán született 1979-ben. Szentesen drámatagozatos osztályban érettségizett. 1997 és 2000 között a Bárka Színház ösztöndíjas színésze volt, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem növendéke lett, ahol 2004-ben szerzett diplomát Hegedűs D. Géza osztályában. Pályája elején a Katona József Színházhoz került, majd a Szputnyik Hajózási Társaságnál folytatta. 2015-től négy éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, ahol olyan előadásokban láthattátok őt, mint a Haramiák, a Liliom vagy a Don Juan. Azóta szabadúszóként csatlakozott a Narratíva néven indult független színházi formációhoz, akikkel a 2019/2020-as évadban dolgozott együtt A jelentéktelen, a Kurázsi és gyerekei, a Törvényen belül és A negyedik – Dante pokla című előadásokban. Több filmben és tévésorozatban is találkozhattatok már vele. A filmvásznon legutóbb az Oscar-díjra nevezett, Akik maradtak című alkotásban Körner Aladárt szerepében nézhettétek meg, de feltűnt a Félvilágban, a Lorában, A martfűi rém című film pedig országos ismertséget hozott neki. Díjai között szerepel a Soós Imre-díj, a Jászai Mari-díj, valamint a Gábor Miklós-díj is.

A fordító üzenete:

Charles Bukowskival 1994-ben ismerkedtem meg (sajnos nem személyesen, mert addigra pont meghalt) abban a Los Angeles- főkönyvtárban, ahol rengeteg időt töltött el maga az író is, amit többek a Vegyes felvágott című kötet “elég az álom” című versében is megörökített.

Nők című regényét olvastam el először és gondolom, ahogy sokan másokat is, engem is keresetlen nyersessége, lényegretörősége, őszintesége, humora, bátorsága, kiállása, kedélyes nihilizmusa, és esszenciális mondatai fogtak meg, illetve az, hogy rájöttem, hogy beszélt nyelven is lehet irodalmat írni, és az talán közelebb áll a mai emberhez, mint az agyonjelzőzött, barokkos körmondatok. Még ott a könyvtárban megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha egyszer nagy leszek lefordítom az egyik könyvét. Aztán 10 évvel később úgy gondoltam, hogy már elég nagy vagyok, és lefordítottam a fiókomnak Ponyva című könyvét, amely az utolsó regénye volt, és aminek kézirata elég kalandos úton jutott el Szász Zsolthoz (ma már a Helikon Kiadó igazgatójához), akivel végül nekiálltunk kiadni Charles Bukowski műveit, ami mára egy szép kis életműsorozattá érett – amiben elévülhetetlen érdemei vannak Bajtai Zoltán Barangónak, a sorozat szerkesztőjének is.

Sokáig tartottam attól, hogy a verseit is le kell majd egyszer fordítanom, hiszen Bukowski, a regényíró és novellista elsősorban költőként ismert, legalább 60 verseskötete jelent meg, de egy ideig féltem tőle, mert sosem tanultam versfordítást, verselemzést, ilyeneket. Aztán elkezdtem olvasni a verseit, és rájöttem, hogy tulajdonképpen olyanok, mintha mini novellák lennének, a nyelvezetük egészen hasonlít a prózájához, úgyhogy végül a Vegyes felvágott című kötet révén – amiben novellák és versek szerepelnek vegyesen – átestem a tűzkeresztségen, és elkészítettem az első versfordításokat is, körülbelül nyolcvanat. Nem mondom, hogy nem remegett még egy kicsit a kezem az elején, még azok után is, hogy előtte kábé tíz kötetet megcsináltam, de azt hiszem, végül a verseiben is sikerült visszaadni Bukowski esszenciáját: az egyszerűségükben is gyönyörűen letaglózó mondatait.

Nagyon várom, hogy meghallgathassam, Hajduk Károly hangján hogyan szólalnak meg ezek a versek.

Ezt az epizódot is örökbe fogadhatjátok "Örökbefogadási programunk" keretében, melyről itt olvashattok részletesen: