Kosztolányi Dezső levelezéseiből tudható, hogy egyetemi évei alatt meghatározó olvasmányélményei voltak Ovidius művei. Ebből kifolyólag szerette alkalmazni a tőle látott nyelvi eszközöket, motívumokat úgy, hogy átalakította és modernizálta azokat költeményeibe. Ez a transzformáció Kosztolányi kedvelt módszere volt. Ebből az időszakából származik a „Fasti” [ejtsd: „fászti”, latinul naptár] szonettciklusa is, ami a Figyelőben és a „Négy fal között” című kötet „Pasztellek” ciklusában jelent meg. Valószínűsíthető, hogy a szonettciklus utal Ovidius azonos című művére, ami a római naptár ünnepeit dolgozza fel. Kosztolányi a „Fasti”-ban három keresztény ünnepet: a Karácsonyt, Húsvétot, Pünkösdöt foglalja versbe. Most a ciklus „Húsvét” című részét olvashatjátok.

*

Már kék selyemben pompázik az égbolt,

tócsákban fürdenek alant a fák,

a földön itt-ott van csak még fehér folt,

a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe

viszik a zavaros szagos vizet,

a lány piros tojást tesz el merengve,

a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,

megrészegül az illaton a föld,

s tavasz ruhát kéjes mámorba ölt -

kelet felöl egy sírnak mélyiből,

elrúgva a követ, fényes sebekkel

száll, száll magasba, föl az isten-ember.

--------

A teljes Fasti szonettciklust itt találjátok:

A műről részletesebb elemzést Takács László:

Kosztolányi és Ovidius Fasti című műve tanulmányban olvashattok.

Fotó: Wikipédia