Persze azt nem tudjuk, hogy mire juthat egy ember ha 250 évig él, de az biztos, hogy Csokonait már kiskorától fogva érdekelték a különleges tudatállapotok, határhelyzetek. A költőt édesanyja nagy szeretettel, meglehetősen szabad, rendszertelen pedagógiával nevelgette. Erről Károlyi Amy ír egyik cikkében: „Kisfiának anyámasszony mindent engedett, nappal és éjszaka összefolyt, a szellem kalandosa az idegek minden finom vibrálását kipróbálta, még a hallucináció holdas élményére is rájött, csak egyre nem készítették elő Vitéz Mihályt, a vitézségre, a fegyelemre.”

Hogy később mennyire szeretett bulizni Csokonai, és hogy ezt pontosan hogyan is kell elképzelni, sokféle forrásból tájékozódhatunk. Toldy Ferenc határozott vonásokkal festi meg a részeges Csokonai arcképét: „Hiteles férfiak állítják, kik őt deák-korában ismerték, hogy versenyt áldozott Bacchusnak collegiumi társaival; s szinte nem tagadhatni, hogy utóbb is, társasági vigalmak alkalmával, túl szokott lépni a mérséklet határain…” Gaál László azonban már sokkal árnyaltabban vélekedik minderről visszaemlékezésében: „Ehez bizonyosan hozzá tészi némely ember azt is: és ivott, részegeskedett. Ez a’ beszéd már akkor is hallatott, ’s ennél fogva erre már akkor is figyelmetes vóltam; – A’ kik vele hosszasabban barátkoztak, vagy részegnek látták, jobban tudhatják. Én ki vele tsak három vagy négy esztendeig barátkoztam, ezt a vallást tehetem, hogy vele a’ Hegyallyán is, Debreczenben is, sokat mulatván, az az (a’ mi a mulattságból ki nem maradhatott) borozván, a’ bortól megvídámodottnak ugyan elégszer, részegnek pedig soha se láttam.”

A debreceni egyháztanács jegyzőkönyvéből azt azonban elég pontosan tudhatjuk, hogy különleges, bor- és nikotin mámorban született költői kalandozásait tanítványainak is megtanította, amikor a Debreceni Kollégiumban oktatott: „De kivált most ez a panasz ellene, hogy a tanítványait elrontotta, azokat részegségre, pipázásra kapatta, nevezetesen most közelebb a Bacchus temetését producálván, azokat nagyon megitatta. Ezért citáltatván most, e mellett az is objiciáltatott, hogy templomba nem jár.”

Bárhogy is volt, jó lenne, ha tőle magától tudnánk megkérdezni, esetleg mi is beülhetnénk (vagy inkább ki, a Nagyerdőbe) tanóráira, és együtt tehetnénk boráldozatunkat a költészet oltárára! Végsősoron ami marad, az az életmű, a sok-sok vers, amiből csemegézhetünk, és lefejtve róla az időbeli távolságot, a nyelvi nehézségeket, bele helyezkedhetünk Csokonai különleges fantáziavilágába.

Olvassunk ezen a hétvégén néhány verset tőle!

Csokonai összes költeménye a neten:

Mi, itt a VerShakeren Holtköltőbemutató sorozatunk ide vágó epizódjával emlékezünk meg róla, melyben Zoltán Áron beszél röviden és személyesen a költő különös pedagógiai módszereiről, kalandos életéről, rendkívül értékes életművéről.

 Sorozatunk további epizódjait itt láthatjátok: https://youtube.com/playlist...

Források:

Károlyi Amy, A mama, Élet és Irodalom, 1973. április 21., 5.

D. Schedel Ferenc [Toldy Ferenc], Csokonai élete = Csokonai Mihály minden munkái, a szerző saját kéziratai s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal bıvitve, jegyzésekkel világositva s életrajzzal bévezetve kiadta: D. Schedel Ferenc, Hartleben K. Adolf tulajdona, Pest, 1844, (Nemzeti Könyvtár), XIII–XCIX.

Csokonai emlékek – Csokonai emlékek, összeállította és a jegyzeteket írta: Vargha Balázs, Akadémiai Kiadó,

Bp., 1960, (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 1.). (Gaál László emlékezései valamint az egyháztanács jegyzőkönyve.)

valamint:

Szilágyi Márton Csokonai Vitéz Mihály pályafutása - REAL-d http://real-d.mtak.hu/271/4/SzilagyiMarton_5_MU.pdf