Fesztbaum Bélával készült epizódunk apropójául szolgált a színművész Kosztolányi estje, melynek címe „A léggömb elrepül”. A beszélgetés során Áron már felolvasott belőle egy részletet, a videót itt nézhetitek meg:
Most egy másik részletet emelnénk ki a novellából, ami „Kosztolányi színei” sorozatunkhoz illik igazán.
„Ön, uram, nem is sejti, micsoda megbecsülhetetlen szolgálatot teljesít egy ilyen léggömb a modern idegterápiában. A melankólia effajta makacs eseteiben egyszerűen csodatevő. A beteg elveszti minden kapcsolatát a földdel, és levegőszerű, könnyű, virgonc lesz. Pár nap múltán már látszik a hatása. Csakhogy vigyáznunk kell. Csínján kell vele bánnunk, mint a mérgekkel. Nem akarnám, hogy a kisfiú is olyan érzéketlen legyen a realitás iránt, mint az apja.
Keszeg pillantásával a költőre nézett. A költő kitekintett az ablakon.
- Rajta már nem lehet segíteni – mondta az idegorvos, mosolyogva.
Aztán megfogta a léggömböt, s a cérnával odakötötte a rézágy gombjához.
- Kölyök – kiabált a gyerekre, nem épp orvosi tapintattal –, ébredj. Nézd, itt a léggömb.
A fiú fölnyitotta szemét, aztán ismét lehunyta.
- Nem kell – motyogta.
Csalódottan álltunk az ágy mellett. Az orvos leküldte a cselédet három másik léggömbért, egy sárgáért, egy pirosért és egy kékért.
- A színek igen fontosak – mondta fontoskodva.
Mikor megérkeztek, a másik hármat is odakötötte az ágy gombjaihoz, úgyhogy az ágyban, a négy ficánkoló gömbbel, volt valami légies, meseszerű, egy induló aeroplánhoz hasonló.
- Gáspár – szólt újra –, nézd a léggömböket.
A gyerek föltekintett. Kissé elcsodálkozott. Aztán újra visszatorpant közönyébe.
- Nem kell – nyafogta.
Vártunk. Fél óra múlva a beteg fölült az ágyban, szemeit dörzsölte, beszélni kezdett.
- Álmodtam.
- Miről?
Az orvos mosolygott.
- Itt vannak – kiáltotta, és leoldott egyet, a gyerek kezébe adva.
A fiú játszani kezdett. Megvártuk, míg besötétedik. Ekkor az orvos bezsírozta az egyik léggömb cérnáját, s óvatosan meggyújtotta. A vékony lángcsík lassan kígyózott a gömbig, ott aztán belékapott a hártyába, s délibábos tűzkoszorúvá pukkant szét, összerázva, megvilágítva a sötét szobát.
- Nagyszerű – kiáltott a beteg, és kacagott.
*
A teljes novellát itt olvashatjátok:
-----------
Ha tetszik Neked a VerShaker, és szeretnéd, hogy folytassuk, támogasd tevékenységünket a következő gyűjtés keretében:
Fotó: Edrece Stansberry
A sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vershaker.blog.hu/api/trackback/id/tr6716496460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.