„Az útról hazahozhatsz egy és más élményt, föltéve, hogy azok már akkor is veled és benned voltak, mikor otthon a vonatra szálltál. Más módja az élményszerzésnek nincsen.”

„Kosztolányi színei” sorozatunkban már írtunk arról, hogy az író, költő mennyire szeretett bezárkózva dolgozószobájában, jól megszokott környezetében napokat ücsörögni az íróasztalánál és dolgozni, távol a világ zajától. Persze sokszor kimozdult ő is lakásából, de útirajzai, utazásai során írt cikkei arról tanúskodnak, hogy sokkal fontosabb volt számára a „belső utazás.” A „Londoni levelek Fanyar előhangja” is erről árulkodik:

„Nincsen oktondibb dolog, mint azért utazni, hogy élményeket szerezzünk. Az élményeket nem lehet gyűjteni, mint például a bélyegeket. Azok már eleve bennünk lakoznak, s ki tudja, miért, mire rezzennek meg. Ha nem veszem nyakamba a világot, hanem bölcsen otthon, a díványomon heverészek, lehetséges, hogy most több, hamisítatlanabb újságról számolhatok be neked. Egyes utaimról emlékek maradtak, melyek évek során, véletlenül alakulnak ki, valami előttem ismeretlen, lelki vegyészet hatása alatt. Ezeket az emlékeket hajszolni, mesterségesen előidézni nevetséges is, céltalan is. Az emberek homlokára, a tárgyakra, a műkincsekre nincs fölírva: »Én leszek majd a te emléked.« Egy jelentéktelen holmi gyakran jobban megragad, mint egy székesegyház. Tehát találomra botorkálok, fölszedegetem az útszélről, ami elém akad.”

Kosztolányi 1931-től kezdve vezető szerepet vállal az irodalmi közéletben. A Magyar PEN Club* elnökeként sokat tesz a magyar szellem külföldi érvényesüléséért. Ellátogatott többek között Hollandiába, Nagy Britanniába, Franciaországba, Olaszországba. Az „Esti Kornél” novella ciklusról már írtunk nektek (sorozatunk előző részeit itt tudjátok visszanézni: #Kosztolányiszínei), most „Esti Kornél rímei”-ből mutatunk néhányat. Figyeljétek meg, hogyan keveredik Kosztolányi költészetben külső és belső úti élmény!

„Káprázva nézzük roppant fényedet,

ha most szíved hozzánk kopár is,

Páris.

Te régi századok lelence.

Azúr, aranyló, mély medence.

Gyémántokkal rakott szelence.

Ha nem leszek, mondd, elfedsz-e,

Velence?

Én jártam e zajgó porondon,

s kormos neved ámulva mondom:

London.

Évezredekből fölcsapó aróma,

illat, mint a multak varázsa ó ma:

Róma.

Ha írásunk felkeltette érdeklődéseteket és együtt utaznátok még Kosztolányival, akkor itt tudjátok megrendelni a Kosztolányi úti írásait tartalmazó Európai Képes-könyvet. Jó kalandozást kívánunk!

*PEN Club: Egy írókat, költőket, esszéistákat és prózaírókat tömörítő nemzetközi szervezet, melyet 1921-ben alapítottak Londonban. Székházuk továbbra is ott található, ugyanakkor ma már 145 országban van helyi központjuk is, többségük Európán kívül. Céljuk nemzetközi szinten a nemzetek irodalmának megismertetése és a PEN klubhoz tartozó írók munkakapcsolatának segítése. Magyarországon 1926-ban alakult meg a PEN Club.

-------------

Ha tetszik Neked a VerShaker, és szeretnéd, hogy folytassuk, támogasd tevékenységünket a következő gyűjtés keretében:

Kosztolányi Dezső életéről részletesebben itt olvashattok:

A naplóbejegyzéseket és a verset a Szépirodalmi Könyvkiadó által 1979-ben Budapesten kiadott Kosztolányi Dezső Európai képeskönyv című kötetéből idéztük.

Fotó: Pinterest / Aporfi László gyűjteményéből

A fotó 1932-ben készült Jobb szélen Karinthy Frigyes.

A sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron