Ha rendszeresen követitek a VerShaker epizódjait tapasztalhattátok, hogy egy-egy beszélgetés milyen összetett. A beszélgetésekből nem csak a verset mondó színészek gondolatait ismerhetjük meg az adott költeményről, hanem a vers műfordítójának vagy a magyar irodalomtudomány meghatározó szerzőjének vagy éppen egy költőnek. A VerShaker Archív keretében most első évadunk videóinak kísérőszövegeiről és azoknak szerzőiről olvashattok. 

Az első interjú alatt, amelyben Wunderlich Józseffel beszélget Áron Bertolt Brecht verse kapcsán, a vers műfordítójának, Ungár Júliának üzenete olvasható.

https://www.youtube.com/watch?v=Bv1DgrGTfVg

Ungár Júlia Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, tanár, a magyar színházi (és irodalmi) élet meghatározó alakja. Tanított a Károli Gáspár Református egyetemen

és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is, országszerte számos színházban dolgozott dramaturgként (Békéscsaba, Szolnok, Miskolc és a budapesti Katona József Színház), és jó ideje már Zsótér Sándor Kossuth-díjas színházrendező állandó munkatársa. Bertolt Brecht életművének szakértője, tudása e téren páratlan, fordításai remekművek.

A vers fordítója, Ungár Júlia így ír a vers hátteréről:

Brecht 1941 körül írta a verset. Ekkor már 8 éve él emigrációban, 1933-ban, egy nappal a Reichstag leégése után elmenekül Németországból. 41 nyarán kapja meg a beutazási vízumot Amerikába. Útközben meghal a szerelme. A "minden változik" Brecht gondolkodásának alapja. Az első két sor kategorikus kijelentés. A következő háromban a filozófiai állítással szemben egy roppant gyakorlati példát hoz: a vizes bort már nem lehet tiszta borrá alakítani. A második versszakban minden a visszájára fordul. A gyakorlati állítás a kategorikus. És ezt kérdőjelezi meg a "minden változik" elve. De hogyne csak elv maradjon, neked kell cselekedned. Ha valami változhatatlannak tűnik föl, ne törődj bele!

Fotó: Schiller Kata / szinhaz.net