Ha rendszeresen követitek a VerShaker epizódjait tapasztalhattátok, hogy egy-egy beszélgetés milyen összetett. A beszélgetésekből nem csak a verset mondó színészek gondolatait ismerhetjük meg az adott költeményről, hanem a vers műfordítójának vagy a magyar irodalomtudomány meghatározó szerzőjének vagy éppen egy költőnek. A VerShaker Archív keretében most első évadunk videóinak kísérőszövegeiről és azoknak szerzőiről olvashattok. 

Zsigmond Emőke a második videóban Pilinszky János versét mondja. A Magamhoz című versről Bókay Antal professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, a Pécsi Tudományegyetem tanárának üzenetét olvashatjátok. Eddig több mint száz szaktanulmánya, hét saját és hét szerkesztett könyve, tankönyve jelent meg. Kutatási témái a modern költészet, a modern és posztmodern irodalomelmélet és a pszichoanalízis. Jelentős mennyiségű publikációja jelent meg József Attila költészetéről, az amerikai dekonstrukcióról és a pszichoanalízis humán tudományi szerepéről. Művei közül, a Bevezetés az irodalomtudományba, Az irodalomtudomány alapjai (irányzatok), valamint József Attila - versek elemzése című köteteit minden irodalmi iránt érdeklődő VerShaker-követőnek jó szívvel ajánljuk!

 https://www.youtube.com/watch?v=22iauQjzoSY

Bókay Antal (irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, számos irodalomtörténeti is irodalomelméleti tanulmány szerzője) üzenete a vers kapcsán: A Magamhoz 1942-ben jelent meg először, aztán újra a Trapéz és korlát című kötetben. Pilinszky 21 éves akkor, magánya, melankóliája és különös érettsége mögött persze ott az épp megtörténő háború meg persze önmaga keresése, a szenvedély, a kapcsolati lehetőségek analízise. A „formálódás pillanatában méri aszketikusan szorosra a szavak kapuját” írja róla Nemes Nagy Ágnes, önmaga tárgyszerű titkát kutatja ebben a versben. Önmegszólító vers, a beszélő önmagához mint egy másikhoz beszél, így mintegy tárggyá válik témája, a saját személye, ő maga ebben a kapcsolódásban, egy dialógusban formálódik meg. A romantikus, majd a szimbolista líra legfontosabb beszédmódja a „kihallgatott monológ” volt, a késő-modern költő már előnyben részesíti a megszólítást, az apostrophe alakzatát, mely az én és a Másik viszonyában tárgyszerűvé teszi az élményt. Itt Pilinszky dialogikus körforgásban önmagát fogalmazza. De valahol a háttérben ott van József Attila, mégpedig a Tudod hogy nincs bocsánat című vers, amelyben a beszélő személy hasonlóképpen önmagához szól, hasonló a jambikus lejtés, a négysoros versszak, és még bizonyos fontos szavak is közösek. József Attila azt írja, hogy „Légy ami lennél: férfi. / A fű kinő utánad”. Pilinszky pedig azt, hogy „Légy hát, akár az állatok, / oly nyersen szép és tiszta”. Pilinszky boldogabb magányú, vakító csodájú neki a bánat, melankóliája felemel, legalábbis az utolsó versszakig, ahol valahogy összezavarodik az addig magabiztosan, fenntartott önmagával folyó beszéd. 

-----

 Fotó forrása: ResearchGate