„Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. Erős ember, művész, kinek jó és biztos sorsa van s minden kritikák se tarthatnák vissza az életében adva-adott, kijelölt útjában, mely minden lendületében az övé.” – vallotta Ady Endre a Nyugat 1918. évi 9 számában.

Egy tudatos, intellektuális, egy érzelmeit erős értelmi kontroll alatt tartó nő benyomását kelti Kaffka Margit nem csak verseiben, hanem írásképében is. Ezt erősíti meg Forgács Katalin grafológus is a Híres ember írta …grafoéletrajzok könyvében.

„A szabályosan jobbra dőlő betűi szilárd elkötelezettséget mutatnak. Következetesen végigmegy az úton, amint ezt az utolsó betűig, pontosan kiírt névaláírásból is megállapíthatjuk. Nem a korabeli otthonülő nőtípust testesíti meg, hanem a független dolgozó nőt, aki – Ady szavaival élve – már nem csak asszony, hanem »asszonyember«. Bár a Nyugat nagy nemzedékében ő volt a nagybetűs nő, az íróvá váló tanár sem kézírásában, sem pedig alkotásaiban egyáltalán nem nőies.” – állapítja meg róla a grafológus.

Itt a VerShakeren korábban a Női költők, férfi költőnők (#nőiköltőkférfiköltőnők) cikksorozatunkban már foglalkoztunk olyan költőkkel, akik olykor-olykor kirándulni járnak az ellenlábas nem lelkében. Erre példa Kaffka Margit Úti levelek című verse is, melyből most idézünk nektek.

„Kicsi fülemilém, asszonyfeleségem,
A te csillagszemed ki ne sírjad értem!
Jövök már, jövök már prédanyereséggel,
Vitéz úrfiakkal, győztes hadi néppel.
Faltörő pattantyúk, nagyszakállas álgyuk,
Kárvallott seregnek az lett nyavalyájuk.
Kemény próbatétem, virtus-ékességem
Érted volt, neked lett, kincsem, feleségem.
Záporeső esik zavaros a Hernád,
Harmadnapra úgyis odajutok hozzád.
Záporeső után eszterhaj megcsordul,
Táboroz a sereg, nem fogy ki a torbul.
Soknak ijafija eljött elejébe,
Rossz híredet költi. Igazat beszél-e?”

A kézírás nem tájékoztat megbízhatóan a nembeli hovatartozásról, mivel elsősorban a tudattalanban megbúvó férfi és női lélekrészt tükrözi, vagy ahogy Jungnál olvashatjuk, animust és animát*, ezek az alkotórészek tartalmazzák ugyanis a saját és ellenkező nemhez tartozó eszményképeket. „Kaffka Margit lelkében – az írása szerint – az animus, vagyis az ellenkező nemhez tartozó ideálképek túlsúlyban vannak.” – írja a grafológus. Az író, költő betűi kisebbé, gyorsabbá, egyszerűbbé válnak. A szabályos formák az éles vonalak a racionális életszemléletet tükrözik. Egyenletes írásképe valamint a szögessé váló, vagy betűinek két vonalból álló alsó hurkai is egy ösztöneit meg nem élő, rideg ember benyomását keltik, ami a legkevésbé sem nőies. Nem tudja összeegyeztetni az ellentétes törekvéseket, mint azt a ritmustalan írásképe is mutatja. Minden szerepében jól akar játszani, legyen szó a tanárról, az íróról, az anyáról, a feleségről, a szeretőről. Érdekes, hogy Ady éppen benne látja a feminizmus diadalát. Mintha a nők ereje azon múlna, mennyire sikerül megférfiasodniuk. Akkor ez most hogy is van?

----------------------

* Carl Gustav Jung svájci pszichiáter animus/anima elméletéről itt olvashattok bővebben: https://mindsetpszichologia.hu/ismerjuk-meg-noi-es-ferfi-reszunket-az-anima-es-animus-felfedezese-onmagunkban

Ady Endre Nyugatos cikkét, amit Kaffka Margitról írt, teljes terjedelmében itt olvashatjátok: https://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00245/07371.htm

Kaffka Margit Úti levelek című költeményét a következő linkre kattintva olvashatjátok:
http://mek.oszk.hu/00700/00710/html/vers0002.htm#0039

A Kaffka Margit kézírására vonatkozó idézeteket a Tarandus Kiadó által 2012-ben kiadott Forgács Katalin Híres ember írta… grafoéletrajzok című könyvéből idéztük.

Fotó forrása: https://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/kaffka.htm 

A sorozat szerkesztői:  Pifkó Szera és Zoltán Áron.