Mostani sorozatunkban olyan ismert költőpárok versein és feljegyzésein keresztül tapasztalhatjátok meg a költői nyelv különleges jelenlétét férfi és nő kapcsolatában, mint Szendrey Júlia és Petőfi Sándor, Boncza Berta és Ady Endre, Török Sophie és Babits Mihály, Károlyi Amy és Weöres Sándor, valamint Szécsi Margit és Nagy László.

Elsőként Petőfi és költő, író, fordító feleségének, Szendrey Júliának egymás iránt tanúsított érzéseit mutatjuk be Nektek versek és naplórészletek által.


Kettejük költői pályája nem esett egybe. Szendrey Júlia férje haláláig csak naplójában fogalmazta meg szenvedéllyel teli gondolatait. De a naplón kívül volt emlékkönyve is, melybe a szerelmes Petőfi a következő verset írta Sz.J. Kisasszonynak:



Sz.J. Kisasszony emlékkönyvébe
(részlet)

Senki sem szól így a fellegekhez :
„Napkeletre vándoroljatok, mert
Napkelet a szép hajnal hazája
Ki rózsákat mosolyog reátok,
Lángrózsákat sötét arcotokra.”
Senki sem szól így a fellegekhez,
És ők mégis napkeletre mennek,
Napkeletre vonja őket egy mély
Titkos sejtés lágy szellemkezekkel.
Mennek, mennek, és ha odaértek,
Megfürödnek a piros tengerben,
A hajnalnak sugártengerében,
És ha egyszer megfürödhetének,
Nem törődnek aztán életökkel,
Nem bánják, ha mindjárt elenyésznek [...]

(Szatmár, 1846. október 8.)



Szendrey Júlia két nappal később így vall titkos érzelmeiről naplójában:

„…Az én lelkemben fölváltva uralkodik két túlság; a legforróbb szenvedély s utána egy neme a zsibbadt hidegségnek; s ez utóbbi teljes érzéketlenséggé válik, ha egy ideig nem akad tárgy, mi ismét hatalmasan fölrázza hideg nyugalmamat. De uralkodni magamon mindég tudtam eddig, s meg is fogom tarthatni e hatalmas királyi pálcát, ha csak önkénytesen, uralomból el nem hajítom, ezentúl is. Pedig még nem is élvezém a gyönyört, mit csak fölöttünk uralkodó érzelem kielégítése szerezhet, ama boldogságmámort, mit csak önkénytelen átadás idézhet elő. Ha eddig nem ismerhetém meg e, csak szerelem által előidézhető boldogságot, ez után sem fogom azt, úgy hiszem…”

"Szendrey Júlia versei az élet fogalmát nem biológiai, hanem érzelmi szempontból közelítik meg. Ezen a ponton erőteljes kapcsolat figyelhető meg az 1846–47-ben írott leánykori napló és az 1850-es évek közepén született versek gondolatvilága között" – írja Gyimesi Emese irodalomtörténész tanulmányában.

Az 1850-es és 1860-as évek között született verseit a Petőfivel megélt szerelem és elvesztésének feldolgozhatatlansága járja át. Ez tükröződik az 1854-ben írt Miért van így? című versében is.



Miért van így?

Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!…
Miért nem ez a sorsom? –
Miért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?

Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul:
Ekképen elhalni,
Életéből kimúlni,
Pályazáradékul!… –

Föld porában csúszni,
Lábbal tapodtatni,
Ez lett osztalékom;
Növényként tengődni,
Féregként tenéyszni,
Életföladatom! –

(Pest, 1854.)

-----------------------------------------------------------

Petőfi Sándor versét az Irodalmi Könyvkiadó által 1976-ban kiadott Petőfi Sándor összes versei című kötetből idéztük. Felelős szerkesztője Szalai Anna.

Szendrey Júlia versét, valamint az életrajzi adatokat és a Gyimes Emese idézetet a Kortárs Kiadó által Budapesten, 2018-ban kiadott Szendrey Júlia összes versei című kötetből idéztük. Sajtó alá rendezte, a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket és az életrajzot írta, Gyimes Emese.

Szendrey Júlia naplóbejegyzés részletét az Országos Széchenyi Könyvtár által őrzött Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása című kötetből idéztük. Közzétette és feldolgozta dr. Mikes Lajos és Dernői Kocsis László.

Szerkesztők: Pifkó Szera és Zoltán Áron.