Beszélgetésekben, interjúkban, gyakran teszik föl a kérdést, hogy valójában mi is az a VerShaker. A válasz sosem ugyanaz. Nemcsak azért, mert a YouTube-csatorna videói mellett most már egész kötetnyi írott anyag gyűlt össze a VerShaker Blogon is, vagy mert az online jelenlét mellett már a második fesztiválprogramunkat tervezzük a Ráday utcai reSTART feszt keretében, hanem azért is, mert a VerShaker valójában, ha jobban meggondoljuk, egy költői kép. És mint olyan, minden befogadó számára, minden pillanatban egy kicsit mást jelent. A VerShaker a puszta lehetőség, egy shaker pohár: önmagában üres, de az összetevők végtelen tárházát önthetjük bele, és a belőle kiöntött koktél lesz igazán érdekes.

Most megint egy újabb, meglepő összetevő kerül a Shakerbe. A Babits „barátai” cikksorozatunk első részeként ugyanis az esztergomi Babits Mihály Emlékház, a „Fecskefészek” házigazdájával, a Babits Mihály-díjas G. Tóth Franciskával készített szerkesztőnk, Pifkó Szera interjút.

A Babits-ház a kert aljából 

Meredek út vezet fel az esztergomi Előhegyre, vagy ahogy Nagy Endre (a múlt század BödőcsTibora) karikatúrájában a Babits-villa falára rajzolta, a Magyar Parnasszusra. Aki ide látogat, annak meg kell küzdenie érte. Mintha csak Babits költészetéről lenne szó: az a szellemi magaslat, amelyről ő verseiben szemléli a világot, visszaköszön a nyaraló elhelyezésében is. Ha viszont megküzdve a meredek hegyoldallal felérünk, pompás látkép és egy díszes, kis házikó fogad minket.

Kilátás a Fecskefészek ablakából

„Fordul a világ, kiborúl alólam.
Megkapaszkodtam peremén egy dombnak.
Kis ház, börtönöm vagy-e? csillagnéző
       tornyom-e? Barlang

kell a medvének, ha megunja táncát
a vásár padján s kiszökik magányos
bérc közé; mint én vonulok most tüskés
       bérci-magamba.”

(Babits Mihály: Medve-nóta, részlet)

Ezek a verssorok már Franciska hangján csendülnek fel, aki a körbevezetés során lépten-nyomon Babits sorait idézi. A végtelen értelmű költői képek itt nyugvópontot találnak, és „megkapaszkodva peremén egy dombnak”, a ház és a tornácról elénk táruló táj vonatkozásában nyernek konkrét értelmet egy pillanatra. Franciska munkája – a VerShakerrel ellentétben – éppen abban rejlik, hogy nem az üres poharat, hanem a tartalmat, a verssorokban (vagy mögöttük, közöttük) elrejtett valóságot mutatja be nekünk, mely ezen a különös helyen egyszerre válik a nyolcvan éve elhunyt Babits Mihály és a mi valóságunkká.

(Előszó: Zoltán Áron)

„Aki életemre kíváncsi, olvassa verseimet.”

Pifkó Szera: Babits „barátai” címmel indítunk cikksorozatot a VerShakeren. Az előkészítő munka során olyan szerteágazó és szövevényes kapcsolati háló tárult fel előttem, levelezések, naplóbejegyzések, irodalomtörténeti kutatások képében, ami rengeteg kérdést vet fel. Te hogyan látod át ezt a szövevényes kapcsolatrendszert?

Tóth Franciska:A Babits Emlékház tornácára fellépve rögtön az autogramfalba ütközünk. Ez éppen ennek a különleges kapcsolati hálónak a lenyomata. Ugyanez igaz arra a gazdag, széles körű levelezésre is, ami ránk maradt. Ezt a levelezést Sipos Lajos irodalomtörténész, egyetemi tanár szerkesztette könyvsorozatba, de az Országos Széchenyi Könyvtár jóvoltából online feldolgozva is böngészhető. Ha az ember csak néhány levélbe beleolvas, már látja, hogy tartalmuk nagy többségben mindig egy irodalmi ügyhöz, annak megvalósításához kapcsolódik. A korszaknak van egy nagyon jellegzetes – a mai kor emberének példaértékű –, bensőségesebb nyelvezete, amit Babits nagyon jól alkalmaz, de ez nem azt jelenti, hogy ezek a kapcsolatok túlmutattak az adott ügyintézés határain. Babitsot úgy ismerjük, mint aki nagyon sok mindent csinált és fontos társadalmi szerepeket töltött be. Mindezek meghatározták a róla kialakult képet és az általa fenntartott kapcsolati hálót is.

Ezt az autogramfalat tekinthetjük egyfajta kordokumentumnak?

Egy olyan irodalmi emlék, amely Babits látógatóinak, ismerőseinek, kortársainak egyfajta vendégkönyve volt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Babits kapcsolati hálóját tulajdonképpen láthatóvá teszi. A fal méretei is változtak. A korabeli fotókon az látszik, hogy sokkal magasabb volt, még festett girland is díszítette, keretezte. Az emlékmúzeum alakítása során a falat többször restaurálták, újabb nevek kerültek elő. A múzeumnak ma is kihívás és a feladat a fal állagmegóvása.

Az autogramfal aláírásai

Kinek köszönhetjük, hogy ez ma is látható?

A Balassa Bálint Múzeum igazgatóit név szerint is megemlítem: Zolnay László és Nagy Zoltán írásaival, leveleivel, a kiállítás kialakításával lendítette előre mindezt. Valamint Illyés Gyula, Basch Lóránt és Keresztury Dezső is nagyon fontos szereplői voltak a Fecskefészek emlékmúzeummá avatási ügyének.

Mikor és hogyan talált meg az emlékház gondozásának feladata?

2008-ban újult meg az emlékház épülete Esztergom Városának köszönhetően. 2009-re pedig elkészült az új, állandó kiállítás, amelynek kurátorként a vezetője lehettem és együtt dolgozhattam Ágoston István kiváló belsőépítésszel. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaitól nagyon sok támogatást kaptunk. A Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületében alapító tagok vagyunk.

Kollégáimmal mi majdnem minden nap a Babits-házban vagyunk. Nemcsak a munkahelyünk, hanem egy élő, lelki kapcsolat is fűz bennünket a házhoz, Babitshoz, elődeinkhez.

Puszta kíváncsiságból bennünket itt, Esztergomban az is érdekel, hogy hol és milyen lehetett egykori lakhelye, vajon milyen lenne, ha az egyik szobába, ingujjra vetkőzve, maga Babits is bepillantana? Hogyan szólítanánk meg Őt? Otthon érezné-e magát, és hogyan nézne át a túlpartra ma, 2021-ben? Hova ülne le, hol aludna? Mit mondana nekünk, jól viseljük-e gondját egykori házának, kertjének?

Mi magunk és a legtöbb ide érkező látogató is azt kérdezi először, melyik volt Babits széke, bútora, írógépe, könyve? Ez azért is van, mert a hétköznapi valóságból szeretnénk megérezni, megérteni, elcsípni azt a kicsiny szeletet, amely hírt ad a csodáról. Arról, hogy itt egy nagy gondolkodó, a korszak meghatározó egyénisége, mércéje élt és alkotott. Szeretnénk kifigyelni csöndesen és tapintatosan, hogy s mint, miből születik a mű? A munkám során mindvégig úgy éreztem, mind a mai napig, mintha fentről segítenének, talán Babitsék. És éppen ezért mintha áldás lenne ezen a munkán.

Milyen hatással volt rád Babits költészete, gondolatai?

Vers- és műelemzés helyett ezen a helyen sorokat és verseket kapunk. Személyessé válnak Babits írásai. Közvetlenné válik az irodalmi élmény. Összeáll a kép a hanggal, a látvány a tartalommal. Talán amiatt, mert annyira természetesen járunk tetőtől talpig az ihlető csodában, hogy észre sem vesszük. Mindig más-más sorok és gondolatok érintenek meg Babitstól, de visszatérően kedvenc sorom a Dal az esztergomi bazilika című versből származik: „Innen fölülről egyhatár/minden…” és a Verses naplóból: „…halkléptü tollas szerecsen szolgáink/leeresztették mögöttünk fölvonóhídját az éjnek.”

Babitsnak a Baumgarten Alapítvány elnökeként valamint, 1933 után a Nyugat főszerkesztőjeként rengeteg konfliktussal is meg kellett küzdenie…

Sokakat érdekel a József Attila és Babits között fennálló konfliktushelyzet. A mai irodalomkönyvekben is, vissza-visszaköszön az a nézet, hogy a kapcsolatukon milyen sokat rontott az, hogy Attila nem kapta meg a Baumgarten-díjat azokban az időkben, amikor nagyon nagy szüksége lett volna rá.

Tudni kell, hogy József Attila kritikai tanulmányokat jelentetett meg Babits verseiről, többek között a Hegyi szeretők idillje című versének a „prémes mezőkön…márványzik át a szél” sorával kapcsolatban is megjegyzést tesz. A fiatal költő azt tanácsolja az akkor már sokat publikált Babitsnak – aki, 1926-ban már mérce volt – hogy tegye el a fiókba a műveit. Egy rövid feljegyzésből tudjuk, hogy mindezek ellenére mielőtt József Attila Balatonszárszóra utazott, az akkor már nagybeteg, műtétre készülő Babits megüzente neki, hogy a díjat megkapja. Attila tehát úgy ment le Balatonszárszóra, hogy ezt tudta.  

Mennyire voltak riválisai? Gondolok itt például Szerb Antalra…

Szerb Antalnak és Babits Mihálynak is van egy egyéni irodalmi látásmódja, de tudjuk, hogy Szerb A világirodalom története kapcsán támaszkodik Babits gondolataira. Habár a korabeli alkotók olykor-olykor vitában álltak egymással – az egyik elképzelés vitatkozott a másikkal vagy ellentmondott az esztétikai nézetük egymásnak – tudomásunk szerint Szerb Antal nem volt riválisa Babitsnak; Szerb Antal a Vas utcai polgári iskola tanáraként írta meg a kolozsvári Helikon Társaság pályázatára jeligés pályázatát, mint minden pályázó. Az egyik zsűritag Babits volt, aki a névtelenül beküldött pályázatok közül Szerb Antalt választotta, akivel hamar személyes baráti kapcsolatba került.

Babits egyik interjúja során, Szabó Dezsőről kérdezték, azt válaszolta: „…erről a témáról nem óhajtok nyilatkozni.” Árulkodó mondat ez. Ezzel ellentétben kifejezetten élmény olvasni a fiatal Babits és Kosztolányi, Juhász Gyula termékeny levelezését, amelyben lelkesen és egymás iránt baráti hangon érdeklődve osztják meg szellemi útkeresésüket, olvasmányaikat egymással.

Kosztolányi Dezső aláírása az autogramfalon

Kik azok, akiknek sikerült közel kerülniük Babitshoz?

Babits mellett ott volt Szabó Lőrinc, Komjáthy Aladár, Illyés Gyula. Ezekben a kapcsolatokban, mindig kicsit az apa-fiú kép rajzolódik ki és ugyanez volt jellemző a József Attilával való viszonyára is. Mivel Babits irodalmi vezéregyéniség volt, ezért a mester és tanítvány viszony az néha áthangolódik apa-fiú kapcsolatiságba is. Aki tereli őket, formálja a véleményüket, segíti orgánumhoz, publikációs lehetőségekhez juttatni őket. A másik, amit Török Sophie naptárából is tudhatunk, hogy voltak fogadónapok, összejövetelek. Ezeken az alkalmakon olyanok is megfordultak Babitsék budapesti otthonában, mint Illyés, Kosztolányiék, a fiatal Devecseri Gábor, Weöres Sándor, Juhász Gyula, Gellért Oszkár. Az esztergomi személyek közül, pedig Einczinger Ferenc bankigazgató (és festőművész) valamint családja volt a legtöbbet a költő társaságában. Velük nagyon sok az életszerű találkozás a Fecskefészekben és azon túl is. Ilyen volt például a közös korcsolyázás, uszodába járás. Egy élénk szellemet fedezett föl Einczingerben. Az első ismeretségük anyagi okok miatt kötődött és utána alakult ki közöttük a mélyebb, baráti kapcsolat.

Einczinger Ferenc freskói a házban

Ezek az apa-fiú szerű kapcsolatok fakadhattak abból, hogy Babits Mihálynak nem volt saját gyermeke?

Ő egy tanárember volt. Ez nem csak az egyetemi katedrán, de a fogadott gyermek, Ildikó nevelésénél is megmutatkozott. Ildikó nevelőnőjétől is azt kérte, hogy Tanár Úrnak szólítsa, és amikor csak tehette, szeretettel, türelemmel foglalkozott ő maga is a tanulási nehézségekkel küzdő kislánnyal. De ugyan így viszonyult a fiatalok pályatársakhoz is. Pedagógusként. Ennek a fajta ethosznak (viselkedésmód – a szerk.) a feloldásában az esztergomi tartózkodása segítette őt. Le is írja: „Elragad a gyönyörű kilátás, amellyel nem tudok eléggé betelni, körülölel a nagy csend, és gyógyít a friss levegő.”

 Előfordult, hogy Babits latin idézeteket sorolt vendégeinek, akiknek ki kellett találni, honnan idéz

A költő felesége mennyit tett hozzá, ahhoz hogy ezek a kapcsolatok kialakuljanak? Mi rajzolódik ki erről a feljegyzéseit látva?

Az esztergomi levelezésekből is látjuk, hogy nagyon sok olyan van ezek között, melyet Török Sophie írt. Nem csak a hétköznapi, hanem sokszor a rövidebb, fontosabb levelezéseket is ő intézte. Segítője volt, de azt nem gondolnám, hogy nagyon meghatározó lehetett ennek a kapcsolati hálónak a kialakításában. l923-tól Babits majdnem folyamatosan betegeskedett, ezenközben hihetetlenül sokat dolgozott, regényt, esszét, verset, tanulmányt írt, fordított. Az Isteni Színjáték fordításáért megkapta a San Remo-díjat, 1933-ban a francia kormánytól a Becsületrendet, folyamatosan nyilatkozott aktuális irodalmi kérdésekről a sajtónak, 1927-től szervezte, majd vezette a Baumgarten Alapítvány munkáját. Betegsége mellett képtelen lett volna ennyi mindent csinálni egyszerre, ha nincs mellette egy igazi társ. Török Sophie ott van a költőóriás mellett, és viszi a levelezést, nyüglődik a cselédek témájával, dokumentál – Babits keze alól a szalvétát is elteszi, ha azon feljegyzést talált. Többek között neki köszönhető az a gazdag relikvia gyűjtemény, ami a költőhöz köthető.

Török Sophie szobája 

Hogyan zajlott az élet a nyaralóban?

Babitsnak Esztergom pihenő- és alkotóhely, otthon volt, ahonnan mindig jól esett „…szabadon nézni szét az esztergomi dombról … Európa harmadfélévezredes irodalma úgy terül el ragyogva előttem, mint egy ilyen nagyszerű tájkép, kimeríthetetlen gazdagságban és mégis tökéletes egységben. Ahogy e domb fölött állok, szemem egyetlen pillantással röpül át a Dunán, s hiába mondom neki, hogy ott már vám áll és új ország kezdődik… Ő egynek látja az egész tájt, minden tarkaságával és változatával. Így látom én együtt és egyszerre az egész európai irodalmat …”

Babits esztergomi ittlétei alatt is szerkesztette a Nyugatot, élénk postaforgalmat bonyolítva Esztergom és Budapest között. Emellett természetesen számos versének (pl.: Dal az esztergomi bazilikáról, Ádáz kutyám, Szent király városa, Hegyi szeretők idillje, Verses napló), műfordításának, prózai munkájának (pl.: Esztergomi riport, Esztergomi séta, Szent István városa), egyéb alkotásának konkrét és tematikus helyszíne a város és a nyaraló. 1938. augusztus 17-én, már betegen, itt olvasta fel, majd tisztázta a Jónás könyve című művét feleségének, Török Sophie-nak.

Betegsége idején is vágyott Esztergomba, kicsi hegyi házába, mert az elmúlt boldog évek emléke és hangulata az életet jelentette számára.

Pifkó Szera, G. Tóth Franciska és Zoltán Áron

------

Az interjút szerkesztette Pifkó Szera és Zoltán Áron.