A Költőpárok cikksorozatunkban elérkeztünk Károlyi Amy és Weöres Sándor párosához.Kapcsolatukat első pillanattól kezdve átlengte a költészet. Jóbarátja, Illés Árpád grafikusművész hívta fel a figyelmét Amy verseire, melynek hatására Weöres rajongó hangvételű levelet írt a költőnőnek, melyben így dicsérte költészetét:

„Kedves Nyári sors! Engedje meg, hogy a megszólítás nehézségét egyik szép verscímével kerüljem ki. Árpi barátom olyan szíves volt, és a Maga verseit megmutatta nekem. Nagyon tetszenek, mert nemcsak szépek, hanem talajra épülők. Igen tetszik, ahogyan a bútorokból felidézi az erdőt és annak kényes, boldog madarait, és ahogy megmutatja a tárgyak honvágyát. Ma csak néhány költőnő tud ennyire a lét mélységeihez, az igazi valósághoz férkőzni, a férfi költők elkárhoznak az artisztikumok útvesztőiben, vagy még rosszabb esetben a napi politika büdösségében. Vigyázzon a tehetségére, el ne nyeljék a napi gondok, a polgáriasság, a polgárias könnyedség, a cukorból készült álerkölcstelenség. Legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő.”

Károlyi Amy és Weöres Sándor útlevélképei 1947-ből. 

Szellemi kapcsolódásuk erejét bizonyítja, hogy levelezésük után egy találkozó elég volt ahhoz, hogy egész életükre egymás mellett döntsenek. Ez az első randevú és egyben eljegyzés ráadásul rendhagyó módon egy temetőben történt, ahol még nappal kezdtek sétálni, azonban annyira belefeledkeztek a sétába, hogy a temetőt rájuk zárták, így az egész éjszakát ott kellett tölteniük. Hogy pontosan mi történhetett velük, nem lehet tudni, tény, hogy nem sokra rá össze is házasodtak.

Weöres Sándor:

Canzone

(Feleségemnek)

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még felőled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom, hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom,
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.
Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem, s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.
Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe-estem,
semmit se titkolok, s ős-ismerősen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.
A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez búvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond ítéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.

 Károlyi Amy és Weöres Sándor az 1948-as utazásuk alatt, Rómában. 

Weöres és Károlyi Amy a szavak mesterei voltak, szeretetüket a legmagasabb szinten tudták kifejezni és egymásnak ajándékozott verseikben.

Károlyi Amy:

Ad notam W.S.

Álmod ajtajában álldogálsz,
álmod ablakában üldögélsz.
Ablak, ajtó nyitva, sohse félsz.
Álmod ablakában üldögélsz,
álmod ajtajában álldogálsz.
Valaki belessen, arra vársz.

Weöres Sándor:

Magyar etűdök/10.

Változatok egy Károlyi Amy motívumra (részlet)
Szikla-rózsák közt, halovány patak te,
úgy libegsz mint szép remegő menyasszony,
áhitattal hordja fehér uszályod
négy kicsi fűzfa.

Magyar etűdök/101.

Sárkány-paripán vágtattam,
gyémánt-madarat mosdattam,
göncöl-szekeret kergettem,
holdfény-haju lányt elvettem.

Egyik télen Weöres egy egész kötetnyi rövid versikével ajándékozta meg feleségét. Károlyi Amy így ír Weöres Magyar etűdök – Száz ki énekszöveg című könyvének előszavában: „Az ötvenes évek legelején bementünk Sándorral a volt Reigler papírkereskedésbe, az Erzsébet hídnál, s megvettük az összes kapható színű tustintát. Fekete, zöld, piros, sárga, kék. Sándor leült […], s egy sima lapú könyvecskébe verseket írt, és melléjük rajzolgatott. Ott készült a szemem láttára a karácsonyi ajándékom. Ilyen élményem csak akkor van, ha addig ülök virágbimbó előtt, míg ki nem nyílik.”

Károlyi Amy:

Szólongatás

Harmatcseppé válik szájadon a szó.
Azt mondod: fa –
és erdőstül állnak elibém a fák.
Azt mondod: kő –
nem aszfalt s nem beton,
de szikla szúr a víz alatt.
Azt mondod: rét –
és lassú búborékkal
gyöngyök és gyűrük szállnak fel a mélyből.
Azt mondod: szép –
és tulipánt hajt a hajnal
s kötényünk megtelik kankalinnal.
Azt mondod: én –
és sápadt tűzben égsz,
mint nyári délben gyujtott gyertyaszál.
Azt mondod: nyár-
és gyíkok lihegnek forró köveken,
kisül a földből a virág-gyökér.
És illattal pupozva a Tejúton ballag
egy júliusi szénásszekér.
Azt mondod: ősz –
és áfonyával telik meg harminc szőlőskosár.
S mikor már majdnem minden elfogyott:
piros pecsét van a szájad helyén,
mikor a nevemet lassan olvasztgatod.

A kézzel írt vers a Magyar Etűdök - Száz kis énekszöveg című kötet egyik oldalán található.
Tericum, Budapest, 2006

Tatay Sándor íróbarátjuk így emlékszik vissza a két költő kapcsolatára: „Sanyi annyira kötődött Amyhoz, hogy félt tőle, mint a gyerek a mamájától. Aki jó ugyan, de szigorú. Ilyen volt például, amikor Sanyinak egyszer rettenetesen fájt a foga. Lázas volt. Nem mondta Amynak, hogy a foga fáj, Amy azt mondta, nem tudom, mi baja, Sanyi rosszul is érezte magát, bement, lefeküdt, nekem megmondta, hogy a foga fáj, csak nem meri megmondani Amynak, mert elviszi a fogorvoshoz, s ez borzasztó. Így végigszenvedte a napokat. De már előbb is, egyszer Takáts Gyula biztatta valamiért, hogy menjél el fogorvoshoz. Sanyi azt mondja, nem, nem jó az, minek. Takáts Gyula azt mondja: mi lesz veled, hát tönkremegy, mi lesz a szádban a végén! Azt mondja a Sanyi: temető!”

„Sanyikának könnyű, ő nem ember” – mondta Weöres Sándorról Nemes Nagy Ágnes. "Károlyi Amynak viszont nem lehetett könnyű: nehéz egy olyan gyereklelkű felnőttel élni, aki a költészeten kívül semmit nem vesz komolyan." Amyra maradtak az evilági dolgok, a mindennapi szükségletek biztosítása, a pénz beosztása, és persze a korlátok felállítása. Korlátokra szükség volt, hiszen Weöres szeretett inni, ráadásul ezt is úgy csinálta, mint egy gyerek, aki először fogyaszt alkoholt. Károlyi Amy egész későbbi életét meghatározta, hogy megóvja férjét az alkohollal való kalandoktól. Barátjuk, Lator László szerint „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.” (Írja Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvében.)

„Kötelezvény

Feleségemnek ezennel megígérem, és megfogadom, önszántamból és saját tervemből, hogy: egy nap félliter bornál többet nem iszom, kivéve havonta egyszer, de akkor sem berúgásig. Berúgni maximum félévente egyszer. Weöres Sándor, Catania, 1948. január 24. Tanúk: Ferenczy Erzsi, Ferenczy Béni.”

Károlyi Amy:

Az igazi

Anyát kerestél minden nőben,
aki előre megbocsát,
ki reggel fehér kenyered,
és este meleg vacsorád.
Ki ágyad lakta, ki a lelked.
Egyik okos volt, másik szép volt,
minden nő egyben nem lehet.
Az egyik tigris, a másik őz volt.
Az igazi mindig hiányzott,
a biztos-kezű és szelíd,
ki szivedből mint tüskét húzza
nagy kínoknak a késeit.

Csernus Mariann (Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, versmondó) így emlékszik vissza Csillagszóró című könyvében: "Sokan vannak, akik Amy létét kellemetlen beavatkozásnak tekintették Sándor életébe. Felrótták a polgári otthon béklyóit, a finoman kihajított, soha többé meg nem hívott ivócimborákat, mert a szűklátókörűség csak saját behatárolt feltételeit ismeri és fogadja el törvénynek. Ki gondolt méltatlan kritikái közben arra, hogy e nélkül a »polgári otthon« és szerzetesi életmód nélkül Sándor az ötvenes években, a méltánytalanság éveiben, életmű nélkül bár, de remek ivócimborákkal meddig húzza? Mert az italt nem bírta, bár nagyon kívánta, és rövid idő alatt kidőlt. Ismertem a »polgári jólét« otthonait, a törökvészit, a könyv-hátán-könyv lakást, Amy lánykori kibombázott otthonának relikviáival, egynéhány gyönyörű bútorral, ami nem hinném, hogy feltűnt volna Sándornak. Mindegy volt, hogy miben él, csak egy cellányi hely kellett neki, egy sima asztal, hogy dolgozhasson, és mindegy volt, hogy mit eszik, mindegy volt, mit vesz fel. A zoknit, alsót, inget ki kellett neki készíteni, a hajat megfésülni, amolyan polgári módon."

Mindkettejük halála után látott csak napvilágot az Elhagyott versek című kötetben Weöres [Feleségem…] kezdetű vázlata, amely árulkodik a szigorú feleség ellen olykor lázongó költő érzelmeiről is.

Weöres Sándor:

[Feleségem...]

(részlet)

Feleségem mindig nyelvel,
győzi szóval, győzi elvvel,
mint zubogó tüzes katlan,
szapul engem szakadatlan,
benne sülök, benne főlök,
mint málló rongy, vergölődök,
nem is tudom, mit tehettem,
élve pokolra vettettem,
azt se tudom, hol a fejem,
soha sehol nyugodt helyem,
csak az orromat lógatom
és fogamat csikorgatom,
ily bolondot hogy tehettem,
mikor feleségül vettem.
Hordom én a pénzt a házba
nincsen kurvázás se kártya,
s ha néha egy kicsit iszom,
pénzt arra se szórok bizony,
Mégis csöröl-pöröl-nyelvel,
soha meg nem álló nyelvvel,
csak tajtékzik, mint a szappan,
télen nyáron, szakadatlan,
pöröl este, pöröl reggel,
pöröl dühvel, pörög kedvvel,
pöröl nappal, pöröl éjjel,
csörföl, darál, kárál kéjjel,
pöröl széken, pöröl ágyban,
pöröl bőszen, pöröl lágyan,
pöröl állva, pöröl ülve,
pöröl forrón, pöröl hülve,
pöröl konyhán, pöröl gangon,
pöröl mindenféle hangon,
pöröl későn, pöröl korán,
pöröl mindig egyáltalán,
nyelve csattog, mint a pöröly,
nem is tudja mért, csak pöröl,
kinn az utcán, benn a házban,
de nem pöröl társaságban,
akkor féket kap a nyelve,
nem tartozik idegenre.

Károlyi Amy:

Szó

Vannak csendek,
mikor a percet
átüti a szó.
Nyiss ki ajtót és ablakot,
Isten a látogató.
Hagyd minden dolgod,
a szóra figyelj.
Oly ritkán hallható.
Átömlik rajtad mint egy ölelés,
mikor Isten meglátogat.
Te vagy a hang,
a szó.

„Amikor 1988 végén a költő kórházba került, Amy is nagyon beteg volt már, de nem akart elszakadni férjétől. Mellette ült akkor is, amikor azt látta, hogy hirtelen mély ránc jelenik meg Sándor szemöldökei között. „Mi fáj, Sándor?”– kérdezte. „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj”. Ezek voltak az utolsó szavaik egymáshoz, Weöres Sándor nem sokkal ezután kómába esett, és többé nem tért magához.” – írja Nyáry Krisztián.

Steinert Ágota, a Weöres centenárium alkalmából megjelent könyvsorozat főszerkesztője így emlékszik vissza Károlyi Amy utolsó éveire: „Amikor meghalt Weöres Sándor, ez ismét nehéz helyzetbe sodorta. Nem is kell magyarázni, mit jelent az, amikor valaki a társát elveszíti, de ezen túlmenően is, férje halálával egyfajta irodalmi biztonságot, védettséget is elveszített. Beszéltünk arról, hogy milyen nehéz volt egy zseni árnyékában költőnek lenni, de arról nem, hogy bizonyos fokig védelmet, megszólalási lehetőséget is nyújtott Károlyi Amynak Weöres Sándor léte. Halála után – kivéve a veszteség szörnyű élményét megfogalmazó, döbbenetes erejű és szépségű verseit – szükségszerű, hogy egyre inkább töredékes sorokat, kisebb jelentőségű műveket írt, de ezekben is nagyon sok szép kép, részlet van. Mégis, azt gondolom, hogyha az egész pályáját áttekintjük, akkor azt a lehetőséget, amit magában hordott, végül is meg tudta valósítani.”

Károlyi Amy és Weöres Sándor a stockholmi Szent Hedvig-templom kertjében. 

Károlyi Amy

Requiem élőkért

1 .

A szomszéd szoba, mint bármely szoba,
a nap lemegy, a villany felkél.
Az ajtó mögött küzdelem.
A szomszéd szoba majdnem szentély.
Ismerkedik a hangtalannal.
Az a haldokló majdnem angyal.
Meglengeti fekete szárnyát,
akár tiszafa viharban,
a tiszafából angyal lép ki
láthatatlan.
Kegyetlen angyal, húst eszik
és visszalöki a csontokat.
Jegyezd meg, végül csont marad,
mikor az angyal jól lakik.

2.

Világossággal küzd az éj.
Fekete villám hasít belé.
Rávilágít az ablakpárkányra,
a megszokott és jól ismert világra.
Most oldozza a szoros köteléket
húsába nőtt és szinte ő,
se menéshez, se maradáshoz
nincs erő.
És aki nem akar elmenni,
törvény szólítja, hogy menjen.
Kapaszkodik a kerítésdrótba,
neki a menny itt van a kerten.
A lépések már tétovák,
könnycseppel kirakva az út.
A messzi ország ismeretlen,
meg ne botoljon a könnyeken.

3 .

A sötét falon a törvény kopog.
Sírj vagy ne sírj,
itt mit se számít,
ahol a sötétség világít.
Ki alakot adott neki,
a Változó visszaveszi
saját képére formázva át.
Aztán felhőként megjelen
egy augusztusi éjjelen.
Vagy csillaghullásból
kő-lelet,
egy más világból
üzenet,
vagy megérint, mint levegő.
Sírj vagy ne sírj. Ez itt a törvény.
Széthasadóból válik új én,
hatalmas kézben: ékszer, lim-lom,
hol remekművé kalapálja, hol a
forgácsot szétdobálja.

4.

Magunk szeretjük az állatokban.
Bennük találjuk kisgyerek-korunk,
halványkék szemünk, tátogó szánk.
Hasonlítanak miránk.
Az életünket végigtapintják
csecsemő-kortól agg-korig,
nyolc-tíz év alatt hatvan évet.
Az idő bennük kurtán eltelik.
Az elmúlásuk: hegedűhang
visszhangzik belül,
míg sajátmagunkkal elül.

5.

Kit nem tartóztat a földi pokol,
és nem tartóztat a földi éden,
engedjük el Isten nevében.
Nem gyógyszert akar, kórház-termet
steril ápolást, vendég-szervet,
csak földet akar, semmi mást,
füvek közötti elmúlást.
Felhőt akar és esőcseppet,
csontot szikkasztó júliust,
szellőt, szelet, vihart akar,
minden lénynek kijáró jusst.
Már félig ott, ne marasszátok,
menjen, szólítják, menni kell,
a jól-ismertet, megszokottat
szent pillanatban veszti el.

6.

A teli poharat ne loccsantsd földre.
Ne kóstold, idd ki, az alján se hagyj.
Csak így hatásos. Így erős.
Ne szürcsölgesd, mint filmen a hősnő.
Légy hős.
Ne felezd mással, ne add senkinek.
Ez a vagyonod. A tied.
Ha megosztod mással, kevesebb.
Fel ne higuljon, perc ne lepje be.
Tartsd tisztán, ital. Élj vele.

7 .

Istennel találkozni egyszerű
Istennel találkozni bonyolult
vízzel találkozik, aki vizet iszik
vízzel találkozik a vízbefúlt

 Zoltán Áron 

------

Az 1948-as utazásuk alatt, Rómában készült képüket láthatjátok. A kép a Károlyi Amy és Moldován Domokos által szerkesztett "Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben" című albumból származik. Megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, 1984-ben, Budapesten.

Károlyi Amy versét innen idéztük: https://www.magyarulbabelben.net/.../K%C3.../T%C3%A1rgyeset

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I-III. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1975.

A kézzel írt vers a Magyar Etűdök - Száz kis énekszöveg című kötet egyik oldalán található, Tericum, Budapest, 2006

Az igazolványképek a Károlyi Amy és Moldován Domokos által szerkesztett "Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben" című albumból származnak. Megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, 1984-ben, Budapesten.

Károlyi Amy előbb idézett verse a Jelenkor folyóirat 1978, 21. évfolyam, 10. számának 895. oldalán jelent meg: http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/1978-10.pdf

Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I-III. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1975.

Weöres Sándor: Magyar Etűdök. Táltos, Budapest, 1985 (illetve: Tericum, Budapest, 2006) 

Károlyi Amy bevezetőjét a Magyar Etűdökről innen idéztük: Tüskés Tibor (szerk.): Weörestől Weöresről. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993.

A Tatay Sándortól való idézet a Legenda Károlyi Amyról című rádióbeszélgetésben volt hallható. Elhangzott két részben, 2004. július 23-án és augusztus 20-án a Magyar Rádióban, megjelent a Kortárs irodalmi és kritikai folyóiratban (szerk.: Albert Zsuzsa)

https://epa.oszk.hu/00300/00381/00099/albert.htm

A képek a Károlyi Amy és Moldován Domokos által szerkesztett "Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben" című albumból származnak. Megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, 1984-ben, Budapesten

Nyáry Krisztián szövegrészletét a Corvina Kiadó Kft. által 2013-ban megjelentetett Így szerettek ők című könyvéből idéztük.

Csernus Mariann: Csillagszóró. Neoprológus, Budapest, 2003

Weöres Sándor: Elhagyott versek. (szerk.: Steinert Ágota). Helikon Kiadó, Budapest, 2013.

A Steinert Ágotától való idézet a Legenda Károlyi Amyról című rádióbeszélgetésben volt hallható. Elhangzott két részben, 2004. július 23-án és augusztus 20-án a Magyar Rádióban, megjelent a Kortárs irodalmi és kritikai folyóiratban (szerk.: Albert Zsuzsa) https://epa.oszk.hu/00300/00381/00099/albert.htm

Károlyi Amy Requiem élőkért című verse a Jelenkor 1989, 32. évfolyam, 4. számának 315. oldalán jelent meg: http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/5501/requiem-elokert

Szerkesztők: Pifkó Szera és Zoltán Áron.