Költőpárok sorozatunk a végéhez érkezett. Ezúttal egy vérbeli századfordulós tréfával szeretnénk titeket meglepni.

Heltai Jenő, Bródy Sándor és az akkor még bajuszt viselő Molnár Ferenc a Margitszigeten, 1903 körül.
Erdélyi Mór felvétele.

„Az utolsó tíz esztendő alatt megszületett a budapesti nyelv, […] azaz helyesebben akadtak írók, akik észrevették, hogy ez történik, és mindannyiunk öntudatára hozták: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Heltai Jenő.” – írja Csáth Géza 1909-ben. „Ők látták meg legelőször és legtisztábban, ami ennek a fővárosnak az életében speciális. És megszületett a budapesti dal is. Nem régen. A kabarévilággal köszöntött be.”

A századfordulón felgyorsuló polgárosodás, a vidéki értelmiség Pestre áramlása, a szárnyait bontogató avantgárd mozgalom és még sok-sok más oka van annak, hogy egy kérészéletű próbálkozás, a Tarka Színpad után, 1907-ben megnyitotta kapuit az első igazán sikeres pesti kabaré, A Bonbonnière (cukorkásdoboz) Nagy Endre vezetésével. A magasan képzett, elit polgári közönség szórakoztatására itt a kor legnagyobb színészei, zenészei, költői és írói szórakoztató dalocskákat, kuplékat, sanzonokat, rövid irodalmi szövegeket, vagy csattanós kabarétréfákat mutattak be, de itt született a műsorszámokat felvezető csattanós konferanszokból a „konferanszkabaré” is, ami a mai stand up comedy elődje volt.

Körner András így ír „Költők a kabaréban” című könyvében: „Egy történet, amelyet Ascher Oszkár [a kor legnevesebb versmondója] mond el visszaemlékezéseiben, jól dokumentálja, hogy Nagy Endre ugyan a kabaréhoz illőbbnek tartotta a megzenésített verseket, mint a szavalatokat, de egy különösen tehetséges előadóművész kedvéért néha hajlandó volt ez alól kivételt tenni. »Az 1926-os Karinthy-esten elért siker[em] hatása alatt Karinthy fejébe vette, hogy elvisz Nagy Endréhez […]. Délelőtti próbát szakítottunk meg, néhány színész ült a sötét nézőtéren. Elmondtam a „Barackot” és a „Két magyar dolgozat”-ot, [Karinthy művei]. Nagy Endre, aki savanyú arccal előbb még azt a kijelentést tette, hogy a „szavalás”, az nála nem volt, és nem lesz, a produkcióm után felugrott, és lelkesen vállalta, hogy […] kiharcolja a szerződtetésemet.« Ez sikerült is, és Ascher a kabaré műsoraiban Karinthy prózáján kívül néhány verset is előadott, köztük Babits Húsvét előtt-jét.”

 Heltai Jenő: Bernát című művének 1913. évi kiadása 

A századfordulós kabaré ajtajai nyitva voltak, és a legnagyobb költőink jártak ki-be rajta. De nemcsak a magas művészet hatott a kabaré világára, hanem a kabaré hatásai is megfigyelhetők szerzőink életművén. Talán a legismertebb művek közé tartozik Karinthy Frigyes „Így írtok ti” című gyűjteménye, ami a paródia és az irodalmi kritika határán alkot új műfajt, melyről a szerző így ír az 1920-as kiadás előszavában: „A képzőművészet szótárából vettem kölcsön egy szót, hogy a műfaj minőségét megkülönböztessem: s elnevezésem, az irodalmi karikatúra (a magyar torzkép szó nem pontosan fedi a fogalmat), csakhamar gyökeret vert és ma már használatban is van.”

Most a kor egy másik neves költő-író-drámaszerzőjének, Heltai Jenőnek művét, a "Bernát"-ot mutatjuk be. Erre nem pontosan illeszkedik Karinthy meghatározása, hiszen a mű legnagyobb részében egy képzeletbeli házaspár, Bernát és Bernátné életét tárja elénk rövid kabaréjelenetek formájában. A cikk holnap megjelenő részében azonban fény derül a Heltai könyvének második felében elrejtett csemegére, ami már egészen közel hozza a könyvet az "Így írtok ti" karikatúráihoz is.

Az asszony: Bernát, neked pihenned kell…

A férj: Azt hiszed?

Az asszony: De mennyire hiszem. Már az orvossal is beszéltem.

A férj: Mit mondott?

Az asszony: Azt mondta: „Annak a szegény embernek pihennie kell. Menjen el két hétre Abbáziába”. [A kor tipikus tengerparti nyaralócélpontja a horvátországi Isztria-félsziget észak-keleti részén, Opatija.]

A férj: Abbáziába?

Az asszony: Igen. Ez nem kerül olyan sokba, ezt a kis fényűzést megengedhetjük magunknak. Tehát nem haboztam, bepakoltam…

A férj: Tessék?

Az asszony: Nem érted? Holnap megyek két hétre Abbáziába.

A férj: Te?

Az asszony: Hát persze, hogy én. Hiszen az orvos is azt mondta: „Annak a szegény embernek pihennie kell. Menjen el két hétre Abbáziába!”

A szatírikus kupléiról (is) híres Gábor Andor (Kossuth-díjas regényíró, költő, humorista, publicista) és Vidor Ferike (eredeti nevén Wechselmann Franciska, színésznő, érdemes művész) 1919-es esküvői fényképe.

Bernáték a századforduló tipikus polgári házaspárját hivatottak karikírozni, igazi kabarén edződött humorral. A könyv végén pedig (amely 1913-ban jelent meg a Nyugat gondozásában), Heltai egy különleges csemegét rejtett el, ugyanis mellékelte Bernátné kispolgári buzgalommal írt verseit is, egy rövid ál-filológiai bevezetővel:

„A meghatottságtól remegő tollal írom le azt az örvendetes jelentést, hogy Bernátné – akinek csak legutóbb is olyan példátlan sikere volt »Nyaralás és árulás« című történelmi regényével – korántsem mondott búcsút az irodalomnak. Ellenkezőleg, a sikeren fölbuzdulva, máris újabb irodalmi alkotásokkal lepi meg az ámuló világot.

Bernátné most verseket ír.

– »Az a tervem« – írja hozzám intézett levelében, amelyet a késő utókor nagybecsü irodalmi ereklyének fog minősíteni – »hogy egy hosszabb, esetleg rövidebb ciklus keretében versbe foglalom azokat az egyéni és alanyi érzelmeimet, amelyek a háztartás körül lelkemben fakadtak«…

Ezt a tervet az irodalom minden igaz barátjának helyeselnie kell. Végre egy uj és modern magyar költőnő, aki nem érzéki vonaglásokról és perzselő kéjvágymámorról énekel, hanem a háztartás intim mozzanatairól…”

A képeken a századforduló pesti kabaréinak legnagyobb kaliberű színésznője, Medgyaszay Vilma látható.

Bernátné:

Családi boldogság
Este midőn a nap leszállt
És csillagdus az ég.
A csöndes esthomályon át
Az állomásra mék.
Pestről iyenkor érkezik
A 8.20-as vonat
S meghozza kedves férjemet,
Derék Bernátomat.
Kart karba öltve indulunk
Aztán hazafele,
A levegő a telepen
Illattal van tele.
Útközben elmondom neki,
Mi történt idekint,
Derék Bernátom nem beszél,
Csak helyeslőleg int.
Majd az asztalhoz ül velem
S míg a vacsora fő,
Derék Bernátom nem beszél,
Ujságot olvas ő.
A kertbe kint, a fák között
A hold sugára rezg…
Derék Bernátom nem beszél,
Hanem aludni kezd.
Észre se vesszük ő meg én,
Az idő, mint rohan…
Szeretném tudni, élnek-e
Mások ily boldogan?

Tűnődés

(részlet)

Nem hivalkodás, hogy
Annyi ékszert hordok,
Gyémántok nélkül is
Tudnék lenni boldog.
Ékszer nélkül járni,
Ez vón szivem álma,
Csakhogy Csebernyikné
Akkor lesajnálna.
Tán nem is köszönne
Csak úgy ámmal-immel,
Ezért tartok lépést
A barátnőimmel.
Ezért kell magamat
Mindjárt kora reggel
Telistele raknom
Csillogó kövekkel.
Épp olyan ez kérem,
Mint a világbéke,
Melyen fáradoznak
Immár sok-sok éve,
Valamennyi állam
Leszerelne kéjjel,
De az örök kérdés:
„Miért kezdjem én el?”
Leszerelek én is,
Hősiesen, némán,
Mihelyt Csebernyiknén
Nem lesz többé gyémánt.

 ------
Csáth Géza, Körner András és Ascher Oszkár szövegeit, valamint a cikkhez mellékelt képeket Körner András „Költők a kabaréban – Pesti kabarédalok a 20. század elején” című könyvéből idéztük, mellékeltük, ami megjelent 2019-ben, Budapesten, a Corvina Kiadó gondozásában.

Karinthy „Így írtok ti” című művének 1920-as eredeti kiadását itt olvashatjátok: https://mek.oszk.hu/15500/15551/15551.pdf

Forrás, címlap: Heltai Jenő: Bernát – Kis komédiák egy székesfővárosi polgár életéből. Nyugat, Budapest, 1913.

A cikkhez mellékelt képeket Körner András „Költők a kabaréban – Pesti kabarédalok a 20. század elején” című könyvéből mellékeltük, ami megjelent 2019-ben, Budapesten, a Corvina Kiadó gondozásában.