"Maga okos, jó és mindenen túl és messze élő szabad ember. Nem fogja pestin érteni – a levél íróját és akarását. Csendre, igazi, tiszta baráti szóra van szükségem és bár semmi formaságos jogom nincsen magát zavarni magammal, tegye lehetővé, hogy megkapjam a csendet, és az igaz baráti szót Magától, aki az egyetlen, kit ezen a beteg svihát és szomorú Pesten halknak és igaznak és tisztának érez”.

Babits Mihály és Csinszka.

Többek között ezekkel a sorokkal kezdődött Babits és Boncza Berta azaz Csinszka kapcsolata. Mint az az idézetből is kiderül itt nem egy irodalmi ügy ált megismerkedésük hátterében. Ady Endre halála után az alig huszonöt éves Csinszka menedéket és csendet keresett, amit szeretett volna Babitsnál megtalálni.

„Maga az egyetlen itt élő árva jóság akitől ebbe a kavargó ember chaosba van lehet kérdezni valóm. Segítsen nekem, ha élek – mindég halk és biztos személytelenséggel fog barátságom magának adózni.”

Amikor ezek a sorok születtek Babits épp olyan magányos volt, mint a fiatal özvegy. Egy 1916-os Nyugat matinén találkoztak először, melyen Babits „»harsány éneklő hangon olvasta fel a Húsvét előtt című versét.« Csinszka is ott volt azon az emlékezetes matinén. Kapcsolatot kezdeményező akaratát ez az emlék is motiválhatta.” – írja Nemeskéri Erika irodalomtörténész Kedves Csinszka! Drága Mis! – Babits és Csinszka levelezése 1919-1920 című kötetének utószavában.

Csinszka rajza Babits Mihályról. 

Csinszka, Ady halálát követően először 1919-ben egy Babits által tartott Ady-szemináriumon, majd nemsokára egy átlátszó indokkal a „költőóriást” lakásán is felkereste. Babits minden erejével azon volt, hogy elhárítsa a fiatal nő közeledését. Sokáig úgy tekintett rá, mint egy rajongó gyermekre, egy „drága kisfiú”-ra, amely nem csak a költő A másnapok kifutója című költeményében, de a Csinszka által küldött levelek záró soraiban is gyakran visszaköszönt a nő aláírásában: „Az Adyfiú”, „Csinszka fiú”.

„Olyan volt, mint egy drága kisfiú
és sohase lesz más, mint kisfiú nékem. –

A nők rosszak, az élet iszonyú,
és minden felnőtt ellenségem.

De szeretem a nemes gyermeket,
eleven kútfejét a meleg kacagásnak,
mert még nem lesi ki homloka megett
a sáfár intrikus, a Másnap.

Csúf másnapok kifutója vagyok,
de ma a boltbul a mezőre szöktem:
hajrá ma, kis betyár gondolatok!
A Másnap elmarad mögöttem.

Hallod a tengert? Ez hajószoba:
a padlón ülünk, és a hajó ingat;
tegnapok s holnapok örök sora
himbálja pillanatainkat.”

Úgy tűnik azonban, Babits mégsem tudta elég állhatatosan távol tartani magától Csinszkát. „Levelezni és randevúzni kezdtek. A levelezésekből azonban kiderült, hogy a későbbiekben is Csinszka volt a kezdeményező, valójában ő udvarolt a férfinak”. – olvasható Nyáry Krisztián: Így szerettek ők Magyar irodalmi szerelmeskönyv című kötetében. Ezt Babits volt, hogy nyitottabban fogadta, mint az egy 1919. április végi leveléből is kitűnik:

„Kedves Csinszkám!

Az a szerencsétlenség történt, hogy ma közbejött valami, ami miatt én egész délután el leszek foglalva.
Nagyon szomorú vagyok, mert már rég nem láttalak. Nem találkozhatnánk most délelőtt 10 és 12 között? Ebben az időben itthon vagyok. (12-kor, sajnos, órám van.)
Vagy holnap délután 4 órától kezdve?
Bocsásd meg ezt a kaparást. Sietve írom, hogy értesíthesselek.
Sokszor ölel látni kívánó

Mihály”

Összességében viszont a költő mégsem tudta úgy viszonozni a közeledést, mint ahogyan azt Csinszka szerette volna. Minden igyekezete ellenére is ő csak a magányos, fiatal gyermeki személyt látta benne annak ellenére, hogy a felé áradó érzelem – mint az az általunk idézett leveleiből is látszik – megérintette. A költő levelei is egyre fogyatkoztak és 1920. augusztus végén írt levelében már csak mint barát említette érzéseit.

„Kedves Csinszka!

Nagyon köszönöm kedves, baráti leveleidet, köszönöm hogy megtartottál emlékezetedben. Kívánok neked minden örömöt és derűt. (…) Jól tudom, hogy mindez Csinszkát (az asszonyt) nem érdekli – de hisz ez a levél Csinszkának, a barátnak szól. (…) Ezt a barátot változatlan szeretettel kísérem minden útján és örülök minden örömének. Kérlek, emlékezz te is rám szívesen.”

Különös kapcsolatukat amekkora hirtelenséggel kezdte, olyan vehemenciával is zárta Csinszka, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzáment Márffy Ödön festőművészhez, akivel Babits közösen dolgozott Petőfi két elbeszélő költeményén. A kötetet Márffy illusztrálta, Babits pedig előszavával látta el. „A későbbi években sem szakadt meg teljesen a baráti kapcsolat. Babits elküldte dedikálva könyveit a Márffy házaspárnak. Csinszka meghívja a Babits házaspárt diósárokbeli kertjükbe. Majd együttérző levelet küld Török Sophie-nak, mikor Babits súlyos beteg a harmincas évek elején.” – olvasható Nemeskéri Erika irodalomtörténész kötetében.

Csinszka egyik levelének egy autográf lapja.

Mégis úgy alakul, hogy Csinszka megy el előbb. A harmincas évek elején a nőt állandó fejfájások gyötrik. Az orvosai érszűkületet állapítanak meg nála. Ő azonban nem fogadja meg az orvosi tanácsokat és 1934 őszén, szélütést kap, eszméletét veszti, melyből már sosem tért magához.

Babits a szeretett baráttól így búcsúzik 1934 őszén a Furcsa elmenni délre című versével:

Furcsa elmenni Délre
és hazajönni télre,
furcsa és iszonyatos.
Halottak napja van ma:
a halottak fogadnak.
Furcsa és iszonyatos.
Milyen puha és süket
ködök tömik az eget!
Furcsa és iszonyatos.
Tán hogy senkise értse
amit a holtak beszélnek...
Furcsa és iszonyatos... 

A halottak fogadnak,
kik újra többen vannak
s olyan nehéz a szívem.
Be jó, hogy messze voltam
s úgy fáj, hogy messze voltam,
olyan nehéz a szívem.
A halottak beszélnek:
mi lenne, ha értenélek?
Olyan nehéz a szívem...
Messze már a pálmafák.
Vacog a szélben az ág:
olyan nehéz a szívem! 

Mért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?
mért nagy dolog a halál?
Hisz úgyis csupa zárás,
véglegesség és válás
az élet, s fiók halál.
Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van ut... 

1934. nov.

-------

A Babits „barátai” sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron.

Babits és Csinszka leveleit, a grafikát, valamint a kapcsolatukra vonatkozó tényeket a Pesti Szalon Könyvkiadó által Budapesten 1994-ben kiadott „Kedves Csinszka! Drága Mis! Babits és Csinszka levelezése 1919-1920 című kötetéből idéztük. A kötetet szerkesztette és az utószavát írta: Nemeskéri Erika irodalomtörténész.

A cikkhez forrásként felhasználtuk még a Corvina Kiadó által, Budapesten, 2012-ben megjelentetett Nyáry Krisztián: Így szerettek ők – Magyar irodalom szerelmeskönyv című kötetét.

Babits Mihály: A másnapok kifutója című versét itt találjátok: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/zsengek-kotetbe-nem-sorolt-es-hatrahagyott-versek-189BC/a-masnapok-kifutoja-18CEF/

Babits Mihály: Furcsa elmenni délre című költeményét itt találjátok: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/zsengek-kotetbe-nem-sorolt-es-hatrahagyott-versek-189BC/furcsa-elmenni-delre-18E72/