A François Villon-ról szóló sorozatunkban már írtunk arról, hogy a francia költőnek rövid időn belül kétszer is bujkálnia kellett, hiszen több gaztett is az ő nevéhez fűződött akkoriban. Miután 1456-ban egy éjjel cimboráival kifosztotta a Navarre kollégium pénztárát, ahol a Sorbonne teológiai fakultásának vagyona állt, Angers felé vette az irányt. Egy papi rokonánál húzta meg magát, ekkor született „Hagyaték” című költeménye, amely később „Kis Testamentum” néven vált ismertté.

Gyulai Líviusz linómetszete.

Ebben a különleges verses végrendeletben, a költő ünnepélyesen kinyilvánította végső akaratát, és ezzel az ürüggyel gondosan rögzítette véleményét ellenségeiről, barátairól, szerelmeiről is. Villonnak ez a középkori műfajú, fiatalkori alkotása tele van hajdani aktualitásokkal. A meghökkentés, a humor, a pimaszság egyaránt jelen van a végrendeletében. Hiszen nem pimaszság-e valakire ráhagyni a tőle ellopott holmikat, vagy tudást adományozni a vélhetően nem túl okos törvényszéki írnoknak – fogalmaz Dr. Lakatos Ilona Villonról írt tanulmányában.

„Én, François Villon diák, A négyszázötvenhatos évben, Vállalva zablát és igát, Higgadt elmével eltökéltem: Meg kell vizsgálnom, hogyan éltem. Mint írva áll Vegetiusnak, A bölcs rómainak művében, Másképp megcsaljuk önmagunkat.”

(…)

XIV. „Mert ő rangos háznak fia, Úgy kell, hogy bőkezű legyek. A Szentlélek, bár nincs ki a Négy kereke, ihlesse meg Rá hagyja e végrendelet, - Távol tőlem minden kajánság- Mivel tökfejjel született, »A gondolkodás tudományát«”. (Hagyaték, részletek, fordította: Kálnoky László)

XI.

„Hatvanban s egyben írtam ezt én,
Mikor a jó király kegy
Meung börtönéből kieresztvén
Visszaadta életemet,
Amiért sírig hű leszek
S alázatos egész szívemmel;
Míg él, üdv neki s tisztelet:
Ne felejtsd jóltevődet, ember!”

(Nagy Testamentum, részlet, fordította: Szabó Lőrinc)

Villon gazdag és sokoldalú költészetét Testamentum című művében foglalja össze. A Testamentum minden magyarázó jegyzet nélkül is, itt-ott ma már homályos helyeivel, rejtvényszerű célzásaival együtt, mindenestül többet mond Villonról, mint akár a legkimerítőbb életrajz. A költő a halál küszöbén szól. A halálba készülő ember kíméletlenül éles megvilágításban látja az egész életét, de telve van melankóliával és meghatottsággal is. „A villoni vers inkább olyan, mint a színejátszó selyem: hirtelen, de észrevétlenül váltja árnyalatait.” – fogalmaz Mészöly Dezső műfordító, dramaturg.

IV.

„Ha ő komisz volt és veszett
- Veszettebb, mint e toll leírja-
Az örök isten verje meg!
De jól tudom, hogy meg van írva
És szent egyházunk azt tanítja:
Imádkozz ellenségedért is!
Zablát vetek hát átkaimra,
S mindent az Égre bízok én.”

(Nagy Testamentum, részlet, fordította: Mészöly Dezső)

Gyulai Líviusz linómetszete.

Villon Testamentumát, amint azt az iménti idézetekből is láthattátok, sok költőnk kísérelte meg magyarra fordítani. A következő linken olvashatjátok Faludy György tolmácsolásában, aki így ír Villon-fordításairól: „Villon versei formailag éppoly nehezek, mint tartalmilag, tele vannak helyi és személyi vonatkozásokkal. Egyedül a Testamentum 50-60 oldal jegyzetet igényel; célzásai nehezen, néhol egyáltalán nem érthetőek. Az volt a célom, hogy a nagyközönség számára is érthető Villon-fordítást adjak, mely híven reprezentálja a XV. század és Villon szellemét. Hogy Villont érthetővé tegyem, rövidítettem és megtoldottam, egyszerűsítettem és komplikáltam, ahol ezt szükségesnek, vagy helyesnek találtam. Villon zsiványnyelvét, jobb híján, a korszerű argóval pótoltam.”

http://www.mek.iif.hu/.../kulfoldi/villon/balladak.hun

„XLVIII.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogy itta a bút,
s hogy indult végül álmos és kanyargó
vizekre, honnan nincsen visszaút.”

(A Testamentum, részlet, fordította: Faludy Görgy)

Villon miután ismét kiszabadult a fogságból, 1463-ban eltűnt az emberek szeme elől, se dokumentumok, se irodalmi források nincsenek ez idő után.

-----

A leírásokat a Gondolat Kiadó által 1993-ban Budapesten kiadott Mészöly Dezső fordítása és tanulmánya Az igazi Villon című kötetéből valamint a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. által Debrecenben kiadott François Villon című kötetéből idéztük. A könyvet Dr. Lakatos Ilona állította össze.

Gyulai Líviusz linómetszete, Mészöly Dezső: Villon és a többiek című könyvéből, melyet a Magvető Kiadó gondozásában adtak ki Budapesten, 1966-ban.

Szerkesztők: Pifkó Szera és Zoltán Áron.