Advent harmadik vasárnapján ismét Babitsék életébe nyerhettek betekintést. Török Sophie élete Babits Mihály mellett nem volt igazán teljes, úgy érezte házasságuk csak a szellemi kötődésre épült. Ezt az érzést az is mélyítette benne, hogy meddősége miatt soha nem ajándékozhatta meg Mihályt gyermekkel. 1927-ben azonban Török Sophie öccse, Béla teherbe ejtette a család Irma nevű cselédlányát. Születése után a gyermeket, a Babits házaspár titokban örökbe fogadta. Bár a barátaik tudtak az örökbefogadásról, a közvélemény azt gondolta, hogy a kislány Babitsék saját gyermeke. Ildikót leírhatatlan szeretettel, törődéssel halmozták el, különösen Babits, aki -mint az a következő levélrészletben is olvasható- gyengéden, jó apaként, foglalkozott vele, minden gondolata Ildikóé volt. 1931 Karácsonyán sem volt ez másképp. Török Sophie így írt levelében Babits Mihály édesanyjának, „Anyikának” az ünnepről:

"Kedves Anyika!

„Nem is mondhatom, milyen nagy meglepetést és örömet okozott kedves Anyika nekünk s főleg Ildikónak a gyönyörű babával! Különösen a gyengéd figyelem esett nagyon jól, igazán nagyon szívből köszönjük! A mellékelt 2 képen már ott van a karácsonyfa alatt a szép baba is, és azt hiszem Ildikó nem panaszkodhatik a Jézuskára, mert egész játéküzlet van körülötte. Persze a játékok nagyrészét barátainktól kapta, részben pedig olyan játékok, amiket én tavaly karácsony után szekrénybe dugtam, s most úgy örült nekik, mint új játékoknak. Tőlünk most vonatot kapott, egy kis istálló házat, s Mihály annyi állatot vett, amennyit bírt, mert Ildikó él-hal az állatokért. Azonfelül vettünk neki egy kőépítő szekrényt (játékkocka készletet- a szerk.), de ezzel egyelőre csak Mihály és én játszunk. Szóval hála Istennek nagyon kedves karácsonyunk volt, nem hívtunk vendégeket, csak magunkban örültünk Ildikó örömének. Nem is képzeli Anyika, Mihály mennyire gyengéd és jó apa, minden gondolata Ildikóé, velem már nem is sokat törődik! Még külön megköszönöm a finom otthoni szaloncukrot és a birsalma sajtot, Mihály nagyon örült a jó hazai ízeknek…”

Ez a levél is arról tanúskodik, hogy Babits rajongva szerette örökbefogadott gyermeküket Ildikót. Mivel a kislány valójában Tanner Béla, Sophie édestestvérének gyermeke volt, ezért tudtán kívül, mint összekötő kapocs működött a család két ága között. Ildikóról mindig lehetett valamit írni, mindig lehetett valami újat mondani. Nem volt ez másként abban az 1935-ben Karácsony környékén írt levélben sem, amit Babits Mihály édesanyjának küldött. 

„…A mi karácsonyesténk nagyon csöndes volt, Ildikóban gyönyörködtünk, aki már nagy kislány, és a Jézuska nagyon sok mindent hozott neki. Ő már nagyon okos, hisz második osztályba jár, és olyan szépen tud rajzolni hogy az iskola karácsonyi ünnepségén az ő rajza szerint csinálták a díszletet, ami nagy kitüntetés. A rajz a háromkirályokat ábrázolta, és az ünnepségen be is jelentették, hogy Ildikó műve…”

Babits Mihály
KISLÁNYOMHOZ

Pici lélek, Ildikó,
mért nem rikkantsz, kis rigó?
Mit bámulsz oly komolyan?
Szemed-szájad épolyan,
mintha mélyen elmerülve,
egy riadt kis néző ülne,
puha párnás páholyában,
e világ vad szinházában.

1928. dec. előtt

A munkamániás művész és kultúraszervező karácsonykor sem képes megállni. A művészek körében ez gyakori jelenség, különösen akkor, ha munka és magánélet annyira egymásba csúszik, hogy eltűnik az az idősáv, amelyben tisztán a magánélet, a család kerül előtérbe. Persze nehéz elfogadni, hogy ugyanannyi figyelmet és elkötelezettséget igényel egy személyben egy anya, mint két olyan országos szintű szervezet ügyletei, mint a Baumgarten Alapítvány és a Nyugat folyóirat. Babits Mihály 1935-ös karácsonyi vallomása is erről tanúskodik:

"Kedves Anyám,

Rettenetes hercehurcában élek, és csak most, szent karácsony napján, jutok hozzá hogy karácsonyi jókívánságaimat Neked papírra vessem. Remélem, igy is megkapod legalább az ünnep utáni napon, tegnap kellett volna irnom, vagy tegnapelőtt, de hát óráról órára volt valami sürgős tenni vagy elintéznivalóm, és amikor nem volt, olyan fáradt voltam hogy örültem ha egy pillanatra lefekhetek és semmivel sem kell törődnöm… Egészségi állapotom főleg abban hagy kívánnivalót, hogy rendkívül gyorsan és könnyen kifáradok; ez még a régi nagy betegségem maradványa, a szívem fárad ki, s ilyenkor le kell feküdnöm és feketekávét innom hogy kicsit magamhoz jőjjek. És sajnos, épen ez a karácsonyi idő az minden évben amikor a legtöbb dolgom és bajom van; igy a karácsony körüli hetekben azt sem tudom hol áll a fejem. Ilyenkor vannak a Baumgarten-alapítvány döntő tanácskozásai, ilyenkor kell összeállítani a Nyugat dupla karácsonyi számát és az újévit egyszerre, nekem magamnak is kellett írnom, egyetmást, azonkívül a sok karácsonyi körkérdés stb. amivel az írókat ilyenkor zaklatják. Gondolhatod hogy eléggé fáradtan jutottam el az ünnepig…”

-------

Szerkesztette: Pifkó Szera és Zoltán Áron

A Babits házaspár életéből idézett adatokat és gondolatokat az Argumentum Kiadó által 2010-ben kiadott Török Sophie Naptárai I. kötetben találhatjátok. (1921-1941). Szerkesztette: Papp Zoltán János.

A levélrészletet a leírásokat és a fotót Wosinsky Mór (a Megyei Múzeum által, Szekszárdon, 1991-ben kiadott) „Dallá ringott bennem a kétség és láz, Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei” című kötetéből idéztük. Szerkesztette: Vadas Ferenc művészet- és várostörténész.

A verset az Osiris Kiadó és a Szolgáltató Kft. által 2019-ben Budapesten kiadott Babits Mihály összegyűjtött versei című kötetből idéztük.