„Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.”

A VerShaker Karácsony sorozatunk tegnapi cikkében már olvashattatok Karinthy Frigyes gyermekkori karácsony-élményeiről. Karácsony első napján Kosztolányi Dezső gyermekkorának egy szeletét ismerhetitek meg a költő feleségének elbeszélése alapján. Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona férjéről írt életrajzi regényében meghitt, szeretettel és „csodákkal” teli pillanatokat oszt meg a „Kosztolányi ház karácsonyairól”:

„A Kosztolányi ház karácsonyairól csodákat regéltek a városban. Apuska, Anyika s az öregek heteken át, zárt ajtók mögött, hajnalig dolgoztak karácsony előtt. A gimnázium fizikatanára elmés játékokat szerkesztett fiainak. Fúrt-faragott, lombfűrészelt. Anyika, kisnagymama színes zászlócskákat, papírláncokat ragasztott. Óriási izgalom ült az egész családon. Minden évben más-más rendkívüli meglepetés készült. Apuska felszerelt igazi telefont a fiúknak, a ház egyik végéből a másikba beszélhettek egymással. Laterna magicát készített és bűvös képeket vetített a falra. Dezsőke egyszer egy kis színházat kapott, amelynek minden bábját, minden díszletét édesapja csinálta. A bábokhoz, díszletekhez Aranyóra címen verses színdarabot írt Kosztolányi Árpád. Ez a kis színház, sőt még az emléke is – évtizedek múltán elveszett, egy tetőcserepezésnél ellopták a padlásról – a gazdagság boldogságát ébresztette benne. Dezsőke ritkán úszta meg a karácsonyt betegség nélkül. Az ünnep izgalmai túlságos megterhelést jelentettek számára. Egyébként járványos betegségek iránt nem volt fogékony.”

Kosztolányiék családi ebéden.

A Kosztolányi család, amikor csak tudott, együtt töltötte az időt. Rendszerint együtt étkeztek, játszottak. A legfontosabb együtt töltött idő mégis a karácsonyi ünneplés volt. Ahogyan az már Kosztolányi Dezsőné írásából is kiviláglott, a költő apjának különösen fontos volt ez az ünnep, és ezt családjának is sikerült átadnia. Erre utal az a levél is, melyet 1925. december 5-én negyven éves fiának küldött Budapestre:

„Édes fiam, nov. 25-én és dec. 1-én írt kedves leveleidre válaszolva először is tudatom veled, hogy nagy örömmel olvastuk szerzői ested fényes erkölcsi sikerét, azonban szeretnők azt is tudni, hogy valamiféle anyagi haszon is hárult-e abból reád [...] Nagyon örülünk annak is, hogy Ádámka jól tanul és jól is viseli magát az iskolában. Reméljük, otthon is. [...] Édes anyád már pácolja a karácsonyi sonkát és húgoddal együtt új dunnát is varrnak, és töltenek meg pehellyel, hogy karácsonyra 5 dunnánk legyen és így a szent ünnepeken necsak a mi szerető szíveink melegét érezzétek, hanem a dunnáéit is, mert bizony most itt nálunk nagyon hideg van, reggelenként 13 fokra is leszáll a hőmérséklet 0 alá. [...] Ma 3 hétre lesz karácsony első napja, tehát -- ha Isten is úgy akarja - még 19-szer kell aludnunk, hogy viszontláthassunk benneteket, úgy olvassuk a napokat, mint a karácsonyt váró gyermekek.
Irjátok meg, mihelyt lehet, hogy mikor érkeztek, hogy tárt karokkal várhassunk benneteket.”

A kedves invitálásra Dezső 1925. december 15-én kelt. levelében így válaszolt:

„December 22-én a gyorsvonattal szándékozunk lemenni. Körülbelül egy hétig maradhatunk, ha nem leszünk nagyon a terhetekre. Levélben küldöm a szokott Tintát, azonkívül két Tere-ferét, hogy a karácsonyi számba már most beletördelhessék. Holnap küldöm a karácsonyra szánt Tintát.
Pucikának (dr. Kosztolányi Árpád elsőszülött, Éva lánya – a szerk.) visszük a könyveket.
Mindnyájatokat csókol
Dide”

-----

A sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron

A cikkünk elején idézett Karácsony című verset teljes terjedelmében itt találjátok.

A Kosztolányi-ház karácsonyi eseményeiről szóló írást az Aspy Stúdió Kiadó által 2004-ben kiadott Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső életrajzi regény című kötetéből idéztük.

Kosztolányi Árpád és Kosztolányi Dezső leveleinek részleteit a Hét Nap online internetes oldal cikkéből idéztük, melyet Farkas Zsuzsa írt. Az írást itt találhatjátok meg.