Ma egy újabb hangfelvétellel kedveskedünk Nektek. Tandori Dezső érzékelhetően úgy beszél ezeken a felvételeken, hogy szövegeit inkább nevezhetjük szépirodalmi alkotásnak, mint interjúválaszoknak, beszélgetésnek. A lírai költészet mint rádióbeszélgetés.

„Azért jó másokkal leülni, mer’ akkor elfelejtem, hogy én magammal kapcsolatban miben hiszek, és miben nem.”
A beszélgetés során Szép Ernő, Szemere Miklós, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Ottlik Géza, Vas István, Guillaume Apollinaire, Ludwig Wittgenstein, Kurt Schwitters mellett szó esik Csucsu zöldikéről, vagy Posziról, Samuról, Szpéróról, a költő kismadarairól, de Tom Jones-ról is.

Itt láthatjátok Mészáros Blankával készült epizódunkat, akivel szó esett arról is, hányféle költő-író elődöt közvetít számunkra Tandori a saját egyedi látásmódján átszűrve:
https://youtu.be/2TGGDywnzY8

Tegnapi posztunkban már említettük, hogy „a kilencvenes években Tandori horizontját az utazások is tágították”. A most megosztott hanganyagban maga a költő beszél ezekről az útikalandjairól részletesen. Aki szereti a különleges látásmódú embereket, annak nagy élmény egy ilyen, irodalmi párhuzamokban gazdag beszámolót hallgatni.

„Mikor egyszer Yorkban jártam… Fenn voltam New Castle-ban, ahol Schwitters élt, aki nekem (…) megint egy elérhetetlen példakép, csodált alak. Schwitters menekült oda ugye a háború alatt, New Castle-ba (…) és [gondoltam,] elmegyek, megnézem mi van ott a Schwitters-től. És pont zárva volt a múzeum, és borús idő volt, pokoli idő, és kiderült, hogy New Castle „nem olyan”, meg hát kávéház ott szóba nem jött. Hatalmas vashidakon mentem ott át esőben, lenn ilyen bányakanális-szerű folyó a tájon, menekültem onnan. (…) És Yorkban kiszállok, és tényleg kisütött a nap, hogy: „York napsütése rosszkedvünk telén…”, és akkor Vas István is rögtön eszembe jutott.

Hallgassátok szeretettel!