„Hogy miért nem szerepelek sokat személyesen? Azt hiszem, hogy azért nem, amiért Illés Endre, akit én különböző balsikereim ellenére is tisztelek, mint esszéistát, Kosztolányit idézi egy Kazinczyról szóló gondolatában, és azt mondja, hogy "Kazinczy egy kicsit nevetséges volt, hogy összetévesztette életét az irodalommal, irodalmát az élettel." Akkor még nem volt az az „És”, hogy „ÉLET és IRODALOM”. Én az abszolút „és” vagyok. (…) Ha én személyesen találkozom valakivel, akkor abból irodalmi kiselőadás lesz, ha meg irodalmi kiselőadást kéne tartanom, akkor meg lesz ez.”

 Már jó pár gondolatot osztottunk meg itt a VerShakeren Tandori Dezsőről/Dezsőtől. Most egy haladó anyag következik. Nemcsak azért, mert egy nehezebben fogyasztható, házi készítésű videóról van szó, hanem mert a Goethe-Institut Budapest emlékérmének átadóján német mondatokkal szövi át beszédét a költő (érzékelhetően értő közönség hallgatja).

Hogyan lehet idegen nyelvről lírát fordítani?

 Mit jelent egzisztencialistának lenni?

„Az egzisztencialista az ugyanúgy él és ugyanúgy gondolkodik, mint ás, csak folyton erről beszél.”

 Hallgassátok szeretettel Tandori Dezső elmélkedéseit!

Ha pedig úgy érzitek, hogy a 2020-as év végén túl megterhelő lenne egy ilyen bonyolult beszédet befogadni, olvassátok el azt a verset, amelyet a felvételen Tandori olvas fel Julian Sorell Huxley-tól, Kosztolányi Dezső fordításában! Ez a vers megint egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz a felismeréshez, amit Tandori és Weöres is megélt a madarakkal kapcsolatban. (Bővebb információkért nézzétek meg Mészáros Blankával készült epizódunkat!

Julian Sorell Huxley:
MADARAK
(fordította: Kosztolányi Dezső)

Sokunknak a madár csak tollas ének,
az örömünk zeng föl a lomb alól,
a röpke szárnyból lelkünk vágya szól,
jelkép, szabadság az ember szivének.

Vagy észrevesszük, hogy mindegyikének
más élete van, és mozog, dalol,
aki szereti őket, tudja jól,
hogy valamennyien külön egyének.

De annak, aki a mélyükbe néz le,
ők a hatalmas Élet csonka része,
mely tiszta fényt keresve lassan árad.

Nincs bennük ábránd, gondolat, se bánat,
az égbolt szárnyas érzelmei ők,
örök Jelenbe örök repülők.

Szerkesztők: Pifkó Szera és Zoltán Áron.