Tandori világai sorozatunkban már szó esett a látóhatár kérdéséről, és azon belül is a kettős látóhatár létezéséről, amikor magunkat, vagy másokat külső perspektívából szemléljük.

A Mészáros Blankával készített epizódban Weöres Sándor: Tandori Dezsőnek írt verse kapcsán az is felmerül, hogy ez a kettős látóhatár mégiscsak zárulhat valahol és létezhet egy pont, ahol összeér. Egy pont, ahol gondolataink összeérnek, és talán lelkünk is találkozik. Minél több ilyen közös pontot igyekszünk kialakítani, annál nagyobb az esélye, hogy közelebb kerülünk egymáshoz.

Tandori Dezső verseiben és prózáiban madarakon és medvéken keresztül kapcsolódik költő és olvasó. Tandori rajtuk keresztül nyitja meg lelkét és talál kapcsolódási pontokat másokkal. Most a „Medvék minden mennyiségben” című kötetből idézünk Neked egy verset. A kötetben szereplő versekből kiderül, hogy a medvék világa, szorongással, a változások által kiváltott ellentétes érzelmekkel, birtoklással, lemondással, egyszerűnek tetsző, mégis megválaszolatlan kérdésekkel van teli, melyekre a barátság az egyik lehetséges válasz.

A 2021-as év sokunk számára különösen nehéz volt. Szorongással, ellentétes érzelmekkel, lemondással telt, miközben igyekeztünk kapcsolódási pontokat találni, hogy általuk, ha csak egy kicsit is, de kapaszkodókat találjunk a bizonytalanságban. 

A VerShakerrel mi is egy ilyen kapcsolódási pontot szerettünk volna létrehozni, kettős-látóhatár-zárulást Veled, Kedves Olvasó! Várunk jövőre is „mackó-ünnepeinken!”

Tandori Dezső gondolataival kívánunk Neked találkozásokban, és kapcsolódási pontokban bővelkedő újesztendőt!

AZ ÉV UTOLSÓ NAPJA

Ha az év utolsó napja
Már nem tehet mást – eljön,
Hogy újra búcsuztassa
Minden mackó a földön,

Ágyról, szekrényről, polcról.
Ez nagy mackó-ünnep!
Ilyenkor – este nyolckor –
Nevezettek összegyűlnek.
Nyolckor! … Ilyesmit én tudok;
Velem állíttatnak órát.
Az a lényeg ott, hogy a mutatók
A Nagy Köröket ne róják.
Még összetolunk két karszéket,
Helyet foglalnak benne.
(A hely mind elkelt! S mind bérlet…)
És minden még jobb lenne,
Mondják, ha mi mégsem mennénk el –
(Mondjuk: Nekünk se mulatság…)
S ott maradnánk a medvékkel.
De ez csak udvariasság;
Izgalmukat ezzel kendőzik;
Mert már hogy rájuk csukjuk
Az ajtót, nyomban kezdődik…
…De ezt mi már sose tudjuk!

-----

Szerkesztők: Pifkó Szera és Zoltán Áron.