Petőfi Sándor:
Okatootáia

 Van egy ország, úgy híják, hogy
Okatootáia;
Második szomszédja Kína,
Az első Ausztrália.

És ez, hogy Ausztr(ál)iának
Tőszomszédja, vajmi jó!
Nem lopózhatik be hozzá
A civilizáció.

Oh a tántoríthatatlan,
A dicső Ausztr(ál)ia!
Ő magát e gonosztól nem
Hagyja elcsábítnia.

Ő, noha már Kína is kezd
Mendegélni csendesen,
Ő még most is, mint a szikla,
Áll erősen egy helyen.

Áldd a a sorsot, áldd az istent,
Okatootáia,
Hogy Kínán is tul vagy még, hogy
Szomszédod Ausztr(ál)ia.

Boldog ország! mert bár érzi
A szükség sok nemeit:
Legalább egy, és a fő, a
Lelki-szükség nincsen itt.

Szerény állat itt a lélek,
Nem kér szénát, abrakot;
Mint szamár a gazt: zabálja
A kalendáriomot.

Aminek következtében
Nem nagy számmal lelhetők
A költők, müvészek és más
Kapa-kaszakerülők.

Az pedig, ki bolond fővel
Erre szánja el magát,
Csináltasson egy szép szekrényt
S zárja bele... a fogát,

Minthogy ezen mesterségnél
Fölösleges itt a fog;
Harapnia nem leszen mit,
Legfölebb csak nyelni fog.

Megvan itten az a szép is,
Hogy különvált s nem vegyes
A bagarja s a kutyabőr,
A paraszt és a nemes.

Kutyabőr! ez itt a fő-fő,
Becsben párja nincs neki,
És ezért sok úri ember
Saját testén viseli.

De habár rangjával kissé
Nagyra van az úri rend,
Nem mondhatni, hogy nem gondol
A köznéppel odalent;

„Nyisd ki markod, mind a kettőt,”
A paraszthoz ígyen szól,
„Nyisd ki markod, jóbarátom,
Nesze semmi, fogd meg jól.”

Azzal vagdalkoznak némely
Nem t’om milyen emberek,
Hogy ez országban nyilvános
Épületek nincsenek.

Mit? nyilvános épület nincs?
Hát az akasztófa mi?
S ezt bizony majd minden falu
Határában láthatni.

Oh e nemzet büszke nemzet,
Épen erre tart sokat,
S ebben talán fölül is múl
Minden más országokat.

Virágozzál, dicső ország,
Nagyratermett náció,
S még soká ne háborgasson
A civilizáció!

(Pest, 1847. december.)

Egy szatírikus verssel indítjuk Petőfi200 sorozatunkat. Petőfi az angol hajóskapitány, Cook könyvéből értesülhetett Otahaiti (Tahiti) szigetéről, mely valóban Ausztrália (és kicsit sarkítva, de Kína) szomszédságában található (jelentős távot kell hajózni). Az eredetileg allegorikusnak szánt műben Ausztrália nevében nem volt zárójel, ami arra utalt, hogy a költő szándéka az volt, hogy olyan művet jelentessen meg, amely akár át is mehet a kor szigorú cenzúráján, a sajtó szigorú, központosított felügyeletén, azonban a végső verzió annyira egyértelmű, dühös körképpé vált a magyar közélet állapotáról, hogy meg se próbálta megjelentetni, így végül a zárójel is bekerült Ausztr(ál)ia nevébe.

Petőfi elkeseredése a köznép, a jobbágyság évszázadok óta változatlan helyzetének szól. Hiába működik már Pesten Tudományos Akadémia, Nemzeti Könyvtár, Nemzeti Színház, Ipartanoda, és virágzik a kultúra, valójában ezek csak egy szűk réteg privilégiumát képezik, az ország legnagyobb részében valóban az akasztófa az egyetlen "épület", ami mindenhol megtalálható. A jobbágyság felszabadítása még mindig az utolsó kérdések közt szerepel az országgyűlésen. 1848-ig pallosjog is illeti a nemesi rétegből 304 magánszemélyt, akik önhatalmúlag dönthetnek élet-halál kérdésében, rettegésben és feudális viszonyok közt tartva jobbágyaikat.

#petőfi200

 A vers részletes elemzését, amelyből posztunkban is idéztünk, itt olvashatjátok: http://blog.verselemzes.hu/.../petofi-sandor-okatootaia.../