A VerShaker három költőbemutató beszélgetéssel vett részt a 2022. november 4-6. között tartott Ráday utcai Színházi Találkozón (RUSZT), amelyet ezen a néven elsőre szerveztek meg az utca színházai. A következő napokban ezeket a műsorokat egy három részes cikksorozatban mutatjuk be nektek. Az első alkalommal Tóth Réka Ágnes író-dramaturggal beszélgetett Zoltán Áron, a műsorok házigazdája november 4-én este a Stúdió K Színházban. A versek nagy részét Pallagi Melitta és Spilák Lajos színművészek előadásában hallhattuk. Olyan változatos témák kerültek szóba, mint a kortárs költészet feladata, öko- és biopoétika és a megihlető KRESZtanulás.

(Barabás Lili Kinga cikke)

A három színben csillogó shakerek mindhárom alkalommal a beszélgetők előtti asztalon álltak, bennük az előre kiválogatott versekkel, azonban kívülről átláthatatlanul, hogy ne lehessen tudni, melyik vers következik, és ne lehessen akaratlagosan választani se. A "véletlenszerűség poétikája" alakította a beszélgetések menetét. Maga a házigazda sem tudta, hogy a vendége, vagy a nézők közül valaki melyik verset húzza ki, és ezzel merre kanyarodik a beszélgetés. Nézőként nagyon izgalmas volt részt venni ebben, a beszélgetőkkel együtt sodródni a bizonyos szintű kiszámíthatatlanságban. A versek által meghatározott menet lehetővé tette, hogy szokatlan módon kalandozzunk a költőkkel életük és gondolataik mentén.

Egy fiatal, csinosan öltözött nő sietős léptekkel haladt el mellettem az utcán, majd nyitott be a Stúdió K Színház ajtaján. Utána léptem, megtartotta nekem az ajtót, közben egymásra mosolyogtunk. Ő volt Áron péntek esti vendége, a színház visszatérő író-dramaturgja és az Ultraibolya című verseskötet szerzője, Tóth Réka Ágnes.

Amint elfoglaltuk a helyünket a színházteremben, és a shakerből kikerült az első vers, Áron már rá is tért a költészet egyik örök kérdésére: mi egy költő feladata? Merész kérdés egy elsőkötetes fiatal szerzőnek, de Réka nem hátrált meg: „Azon kívül, hogy fura színneveket ad a verseinek és lilába öltözik? Most jelent meg az első könyvem, és bár már ki tudom mondani, hogy költő vagyok, de még mindig félve közelítem meg ezt a fogalmat. De hogy mi a versalkotás célja pragmatikusan? Szerintem a versek túlélni segítenek.”

SZATÉN    (részlet)

azt mondtad te tanítottad meg a vizet szaladni
folyóid tiszták és kiismerhetetlenek
és tudod hogyan kell visszaszorítani
a gátak mögé az elszabadult napokat
hogy ne rágja meg őket a cserebogár 

most az ágyon fekve kérdezed
miért rózsaszín ott az a tincsem
kiszáradt kutak az éjszakák
tüdődben szivárgó artériák
és nem is rózsaszín 

elzárhatnám végre a csapot
de nem úgy képzeltem el
hogy ha éjjel beveszek valamit
az reggelre téged öl meg
Balról jobbra: Spilák Lajos, Tóth Réka Ágnes, Zoltán Áron és Pallagi Melitta

Egyébként nem meglepetés, ha ezek után kiderül, hogy a költőnő egész életét behálózzák az irodalmi szövegek. Dramaturgként dolgozik, a férje Simon Márton költő, így otthon is sok szó esik költészetről, de ismerősei, barátai között is találunk szerzőket. Elmondása alapján az utóbbi időben a KRESZ tanulmányozása közben sincs nyugta, folyton meg kell állnia lejegyezni a közlekedési szabályokban megjelenő szakszavakat. Elvégre ki tudja, mikor jön jól egy olyan szó, mint a panorámaholttér? De még a KRESZ szavaknál is mélyebb hatást gyakorolnak rá a növények, állatok, a természet. Lelkes követője a bio- és ökopoétikai irányzatnak: „Nemes-Nagy Ágnes vagy Pilinszky verseiben is lehet már olyan szövegeket találni, amelyek biopoétikai gondolatokat fogalmaznak meg. Ez a tárgyias líra egyik irányzata, amikor az állatokat, növényeket, a természet elemeit emelik be a versbe, sokszor az elbeszélő helyére”.

BAMBUSZ

Ugyanaz a kakas minden éjfélkor.
Valószínűleg a kék volt még éjjel is
olyan megtévesztő, mint egy időben
feladott képeslap: legyőz távolságot,
átaludt estéket, fel nem kapcsolt
lámpát. Centiket, amikkel másokat
kötsz össze nem létező emlékeiddel.
Felveszed a sötét légzési ritmusát, félni
a szabályos levegővételtől később kezdesz,
ez határoz meg mostantól, ne rontsd el.
Téveszteni annyi, mint felejteni. Akkor
engedsz ki, amikor a fekete ablakba
benyújtózik egy pálmafa. Mindig fúj
a szél benned, a csendesebb időszakokban
olvasni próbálsz, de a parton úgy erősödik
fel lépteidre a vihar, hogy nem mered kinyitni
a szád. Ott vár az a hang, ami még túl nagy,
de egyszer jó lesz rád.

A kötet címadó versét végül Réka maga olvasta fel andalító hangon, amely pont illett a vers melankóliájához, valamint finom zárszót adott az estének. Az este során szóba került, hogy a költőnő nem zárkózik el a szerepvers, a rímekben írás gondolatától, és a költeményeiben eddig fel nem merült témák használatától. Kíváncsian várjuk, hogy Réka mivel fog előállni legközelebb, vajon a következő kötete is szivárványszínben pompázik-e majd.

Akik nem tudtak személyesen eljönni a színházakba, de kíváncsiak a beszélgetésre, valamint Spilák Lajos és Pallagi Melitta érzékeny versfelolvasásaira, azoknak lehetősége lesz visszanézni online. Mindegyik videó hamarosan kikerül a VerShaker YouTube csatornájára, de addig is hangolódásképpen nézzétek meg/vissza a már kirakott felvételeket, valamint mindenkit szeretettel várunk a VerShaker jövőbeli programjaira.

-----------------------------------

Szerkesztők: Barabás Lili Kinga és Zoltán Áron

Fotók: Majnics Petra

A verseket Tóth Réka Ágnes Ultraibolya című kötetéből idéztük, amit itt tudtok megrendelni:
https://www.libri.hu/konyv/toth_reka_agnes.ultraibolya.html

A RUSZT eseményeiről itt olvashattok bővebben:
https://www.facebook.com/ruszt/