„Ugyanazokból az anyagokból vagyunk összerakva, és a távolság, ami köztünk van, áthidalhatatlan, de közben mégis egyek vagyunk.”

Mi a lélek? És mi a magány? Megfoghatatlan dolgok, melyeket lehetetlen csupán szavak segítségével kifejeznünk és átadnunk, hisz korlátolt a rendelkezésünkre álló beszédrendszer. Bár megfejtésük nehéz, egy biztos: léteznek és érezzük őket.

A VerShaker harmadik évadának kezdetéhez Horváth Csenge, a Veszprémi Petőfi Színház színésznője adott löketet Tóth Árpád Lélektől lélekig című versével.

(Horváth Csenge a VerShakeren)

A beszélgetés színteréül a Holtszezon Irodalmi Fesztivál – egy összművészeti programsorozat – szolgált, mely leginkább az irodalom határműfajaira helyezi a hangsúlyt.

A fesztivál idén másodjára kerül megrendezésre február 23-26. között, ismételten teret adva a VerShakernek; február 26-án a veszprémi Papírkutya Kultúrbisztróban Zoltán Áron és Szálinger Balázs ül össze egy beszélgetésre.

Tavaly rengeteg mély és gyönyörű gondolat hangzott el Tóth Árpád művével kapcsolatban, melyeket itt tudsz meghallgatni:

Csenge, megtörve a VerShaker íratlan szabályát, olyan frissen tanult verssel érkezett, amely egy számára aktuális témát dolgoz fel, a magányt. Áron megjegyezte, hogy a színésznő által választott versekben máskor is gyakran jelenik meg az egyedüllét. 

Mindannyiunk számára vannak kérdések, melyek életünk végéig foglalkoztatnak minket, értékek, miket örökre őrzünk, és témák, amik sosem veszítenek aktualitásukból.

Tóth Árpád több versében is szavakba öntötte a megragadhatatlan, bús magányt. A művésznő választása végül azért erre a verse esett, mert ebben megcsillan a remény.

Amikor először csendült fel a Lélektől lélekig Horváth Csenge előadásában, Áron kérésére a versmondás a nézők felé irányult.

(Horváth Csenge és Zoltán Áron a Holtszezon Fesztiválon)

A házigazda ennek kapcsán elárulta, hogy a stúdióban rögzített hagyományőrző epizódokban valójában a vendégek szájából csak egyszer hangzik el a vers, mely aztán a kész videóban többször is bevágásra kerül. Ez sokakat meglepetésként ért, mivel ennek ellenére éreztek változásokat az epizód nézése során a versmondásokban.

„Nem a vers változik, hanem mi befogadóként változunk meg közben, és teljesen másik verset hallgatunk.”

Néhány megosztott gondolat, és az azokból kibontakozó beszélgetések mélységekig érhetnek el, és egy folyamatot indíthatnak el bennünk. Egymás meghallgatásából és a közös gondolkozásból születnek a legszebb pillanatok, a felfedezett új perspektíva pedig az önfelfedezés kapuját nyitja meg előttünk.

Csenge és Áron beszélgetésére aznap került sor, amikor megjelent a háború kitörésének szívszorító híre. Ezáltal merült fel a kérdés, hogy mi is a művészet szerepe?

„Az embereket olyan gondolkodásra nevelni, amitől saját magukkal harmóniában vannak, és nem történnek meg ilyen dolgok.”

A művészet menedék, szeretet, kar és kapocs, ami megtart, felhúz, és ami a legfontosabb: összetart. A művészetnek hatalmas szerepe van az egyensúly megteremtésében, a tragédia enyhítésében és a kapcsolatok építésében.  Hiszek abban, hogy ha több emberhez elérne, a világ kicsit szebb lenne. Talán mernénk őszintén beszélni, érzékenyek lenni és szeretni. 

„Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!”

(Tóth Árpád: Lélektől lélekig, részlet)

Tóth Árpád az emberi lelkek közti távolságot a minket a csillagoktól elválasztó, kongó űrrel hozta párhuzamba, mivel a világegyetem is ugyanazon elemekből, atomokból épül fel, mint mi, emberek. A versben mégis megszületik a kapcsolat egy távoli csillaggal, így felcsillanhat a szívünkben a remény sugara. Mi magunk is markunkban a lehetőséggel születtünk, hogy összeérjenek lelkeink.

„Nekünk is adott a lehetőség, de ahhoz figyelni kell egymásra és nagyon szeretni a másikat. Meg lehet találni a másikat, én ebben hiszek. Szeretnék hinni.”

Merjünk közeledni, nyitni és megnyílni! Merjünk szeretni! Merjünk élni! Hisz éltél valaha, ha nem is szerettél igazán?

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Cikket írta: Pintér Liliána

Lektor: Keserű Rebeka

Szerkesztő: Varga Eszter

Képek: https://www.youtube.com/watch?v=1j0yQSyPiC8&t=1394s

Felhasznált irodalom: Tóth Árpád Lélektől lélekig című verse, melyet itt olvashattok