Március 15. Emlékszem, kisgyerekként milyen izgatottsággal töltött el, ahogy ezen a napon nemzeti színű kokárdát tűztünk kabátunkra a szívünk fölé, és megemlékeztünk valamiről, aminek a fontosságát akkor talán még nem is fogtuk fel. Majd jött a dacos kamaszkor, amikor a március 15-ét övező megkerülhetetlen pátosz egyetlen megbocsátható részének a tanítási szünet tűnt.

( Kokárda 1848-ból. Forrás: Wikimedia Commons)

Azt nem tudom pontosan felidézni, mi változtatta meg a "jaj, már megint" hozzáállásomat a nemzeti ünnep egyesek hazafias érzelmeit túlontúl előhozó nimbuszához, mikor éreztem először Petőfi szavainak súlyát, és értettem meg az események láncolatának sorsfordító mivoltát. De biztos, hogy ma már egészen más viszony fűz, március 15-éhez, és Petőfihez.

A bicentenárium kapcsán Petőfi leveleit, naplóját, verseit elővéve elgondolkodtam: vajon milyen jelentőséggel bír a költő öröksége ma. Vajon a jövő ifjúsága - ami oly reménnyel töltötte el Petőfit - képes lenne-e szembe szegülni az elnyomó nagyurakkal, fel merne-e lépni az egyenlőségért, testvériségért, szabadságért és igazságért? 

( Egressy Gábor dagerrotípiája Petőfi Sándorról. A PIM tulajdona, Forrás: Wikimedia Commons)

A jövőt a ma tettei alakítják. Azt hiszem, Petőfi és kortársai is ezt ismerték fel, amikor eljutott hozzájuk a forradalom híre, mely végigsöpört az akkori Európán: Olaszországból indulva, Franciaországon, Németországon és Bécsen át, mígnem már Magyarországon is a “valami készül, valaminek történnie kell” fülledtsége töltötte be a levegőt.  1848-as naplójában Petőfi többek között a következőket fogalmazta meg: 

“... vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elkárhozott lelkei elhagyhatják a börtönt, kínszenvedésök helyét ... vártam e pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanúbizonyságom erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből – vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek – mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki nem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást él bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt.”

Nem csak gondolatait, hanem verseit is egyre inkább átjárta a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje – hiszen bevallottan rendkívüli hatással volt rá a francia forradalom eszménye –, mindemellett a költő feladatának nem pusztán a körülményekre való felhívást, hanem a tettekre való sarkallást is tekintette. A cselekvésre való felszólítás, forradalmi mozgósítás legtisztább példája a Nemzeti dal, melynek keletkezési körülményeiről naplójában olvashatunk: 

“A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”

Március 14-én az ellenzéki kör eredménytelen gyűlését követően fogalmazódott meg benne annak gondolata, hogy a forradalom első lépése a sajtó szabaddá tétele kell, hogy legyen. Mint naplóbejegyzéséből kiderül:

 „… én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. (…) és ha közben lelövöldöznek? isten neki, ki várhat ennél szebb halált?

1848. március 15-én a Landerer és Heckenast nyomdában kiadták a szabad magyar sajtó első termékét: a Nemzeti dalt. 

(A Nemzeti dal kinyomtatva, amit Petőfi saját kezűleg dedikált: „Az 1848diki marczius 15kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány,  s így a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor” ,Forrás: Wikimedia Commons)

„Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs … vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?”

Petőfi naplójából arra is fény derül, hogy akárcsak idén, 1848-ban is szerdai napra esett március 15-e.  Ezt szerencsés egybeesésnek tekintette, hiszen Szendrey Júliával is éppen egy szerdai napon keltek egybe. 

175 év múltán tudunk-e még azonosulni Petőfi eszméivel, s lobogó szabadságvágyával, tettrekészségével? Mi tette ezt a – visszaemlékezések szerint – vézna, „bogárszemű” költőt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezéralakjává? Él-e köztünk a jövő nemzedékének „Petőfije”, aki meggyőződéssel, hittel, tenni akarással bátran fel merne lépni a jelen "dicsőséges nagyurai" ellen? Március 15-e ma már csak néhány elcsépelt közhely volna, kokárdás „hiúság vására”, ki magyarabb, nemzetibb, mint a többi? 

Ha Petőfi ma élne, képes lenne-e „az első lökést” megtenni, s lennének-e feltüzelt követői? Netán dühös Facebook-posztokban, kommentekben élné ki elégedetlenségét, de a valóságban a vállát vonogatná, a „csak én maradjak ki belőle” attitűddel?

Mit jelent a szabadság, egyenlőség, testvériség és az igazság szellemisége a 21. században? 

Vagy, ahogy Jókai Mór jóval néhai barátja halála után felteszi a kérdést: Petőfi, ha most élne, vajon mihez kezdene?

Jókai Mór:
Óh Petőfi, ha most élnél!

Óh, Petőfi, ha most élnél,
  Vajon mihez kezdenél itt?
Élnéd-e úgy a világot,
  A hogy a többiek élik?
Szorultságból, mint poéta
  Mit tehetnél mindenfélit?

Adnál-e ki divatlapot,
  Változatos melléklettel?
Czifra bolond divatokat,
  S hozzá egész tisztelettel
Irnád-e, hogy most ezt hordják,
  Azt a "régit" hát feledd el!

Vagy élczlapot szerkesztenél?
  Próbálgatva, hogyan lehet
Álruhában átszöktetni
  Egy-egy ártatlan ötletet?
S hányni a czigánykereket,
  Mikor már senki sem nevet?

Vagy beállnál, mint munkatárs
  Egy-egy taposó-malomba:
Irni Schleswigről, Bismarkról
  Pesti Naplóba vagy Honba?
Épen neked való volna
  Ez a munka, ez a lomha!

Vagy te is ott volnál régen,
  A hol a többi poéták?
Kik a lantot elhajíták,
  S biztosító-, hiteladó-
Intézetekben fogyasztják -
  Nem a tintát, csak a krétát.

Vagy, nem! Volnál, a ki voltál:
  Ki azt mondja, mit rég mondott,
Ki nem nézte, merre úsznak?
  A hol gát volt, ott átrontott,
S bámulnának nagy szemekkel, -
- Mint gyógyíthatatlan bolondot?

Az olyan eszmékre, miként
"Azok" voltak, most nincs bolt-ár;
A te lángod kihült helye
Nem tűzhely már, - csupán oltár:
- Tisztelik; de nem főznek rajt'.
De jól jártál, hogy meghaltál!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felhasznált irodalom: 

Petőfi Sándor: Az apostol (11) - részlet

Petőfi Sándor Összes költemények II.; 328. o.; Ciceró Könyvstúdió Kft. Budapest, 2006. 

Lapok Petőfi Sándor naplójából: Pest, március 17. 1848. - részlet

Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése, 403. o.; Szépirodalmi Könyvkiadó 1960. 

Petőfi Sándor: Levél Várady Antalhoz (Dömsöd, 1846. május 22.)  - részlet

Petőfi Sándor Összes költemények I.; 423. o.; Ciceró Könyvstúdió Kft. Budapest, 2006.

Jókai Mór: Óh Petőfi, ha most élnél! 

Írta: Bariz Evelin
Lektorálta: Varga Eszter és Zoltán Áron
Szerkesztette: Varga Eszter