Az utolsó vonat sorsokat dönt el, és elhozza az ember alapvető szabad akarat érzését, amikor már minden mindegy. Az egyedüllét, egy csendes, monoton zakatolás - hamis fények kíséretében már nem is földi élmény. A kontrollvesztés és a mértéktelenség allegóriája. Mintha csak kitalálnám. 

(Király Dániel A VerShakerben)

Király Dániel a VerShaker második évad nyolcadik epizódjának vendége.  A Soós Imre- (2020) és Junior Prima díjas (2015) színész, alkotó ma a  K2 színház gyermekének, az Apertúra alkotó közösségének társulati tagja. A beszélgetésre Peer Krisztián: Kaland című versével érkezett, amelyet Zoltán Áronnal a közösen megélt külhoni vonat kalandokon keresztül konvertált a hallgató közönségnek egy már-már sajátos emlékké. 

“Hol lakik a boldogság?”

Temporális emlékekkel gazdagított történelmünk van nőkkel, társakkal, ismeretlen ismerősökkel. Egy világban, ahol ezerarcú embertömegben éljük az életünket, mindenkivel találkozunk, még ha be sem valljuk magunknak, hogy a találkozás igenis fontos részünkké válik. A női alak a veszprémi diafilmes lányt idézi Király Dani eszébe, akire egészen eddig keveset gondolt csak - a vers most modellezte, lefestette őt. 

“Szőke volt és madárcsontú, nem hasonlított rád. Nem is a típusom, ha van nekem olyan, nem is a stílusom.”

A típus és a stílus között kellő különbséget kell tenni. A típus, mint zsáner van jelen az életünkben - nagy szemű, alma arcú, széles vállú - testi adottságokhoz kapcsoljuk jelentését. A stílus ezzel szemben egy egyénileg választott/képviselt létezés. A ruhákkal, ékszerekkel értékeket, vágyakat tudunk kifejezni akár negatív, akár pozitív értelemben. A kifelé mutatott kép azontúl, hogy a világnak szolgál, az egyénnek segít rejtőzködni, vagy éppen egy teljes élet történetet elmesélni. Az öltözködés pszichológiája sokrétű, és színes -  ki éppen hogy használja, és kinek éppen hogyan segít. Hasonlóképpen működik (sőt, több ponton kapcsolódik is) a “felsőbbrendűség” érzetével. Szeretettel pontozunk vagy dominálunk ezen jegyek alapján, és mutatunk valós vagy hamis képet a világnak. 

“Nem is indult el köztünk semmi. Viszont elindultunk.”

A költészet mozgatórugója a magyar nyelv mindenható ismerete. A szavak óhatatlan összecsengése, a szépség felismerése. Király Dani a költők mindenhatóját egy kollektív tudatban látta meg, amiből Pilinszky, József Attila, Peer Krisztián és még sokan mások kedvük szerint merítenek. Többször nem is a szavak értelme, hanem hangzása, alakja, formája adja a felismerést a sorok között.  Megkülönböztethetünk alanyi és objektív lírát. Áron az ételeken keresztül, én egy maradibb mintában fejtem ki a két fogalmat. Az alanyi líra fő kérdése, hogy ki írta, a tárgy másodlagos, és a miértek is elvesznek. Az ujjlenyomat a versen marad. Az objektív líra fő kérdése, hogy mikor történt velem hasonló. Az olvasó saját medréből építkezik, egy kép áll össze, ami beindítja az emlékek folyását. Peer Krisztián képes egyszerre mindkettőre. Egyszerre transzcendens és földhözragadt, reális és irreális a verseit illetően.

Peer Krisztián 42 című kötete egy nyersen őszinte gyűjtemény. Zsófi elvesztésének fájdalmát és az élet töretlen működését tömöríti. 

“Olyasmibe látok bele, amibe nem illik, amibe nem szabadna, amihez nekem tulajdonképpen nincs közöm…ő engem nem ismer, hogyhogy így beenged ezekbe a gondolatokba?”- Király Dániel a kötetről.

---------------------------------------------------------------------------------

A cikket írta: Haselbach Ivett

Lektorálta: Keserű Rebeka, Varga Mirjam, Barabás Lili Kinga

Szerkesztette: Varga Eszter

Források:

ttps://mindsetpszichologia.hu/az-oltozkodes-pszichologiaja-valoban-a-ruha-teszi-az-embert

https://vershaker.blog.hu/2021/04/11/peer_krisztian_kaland

https://www.youtube.com/watch?v=cpvYw_15T7E&t=1611s