Egy forró versital, benne citromlé, gyömbér és szegfű keveréke, ezek adják az ízt, és teszik egyedivé, megismételhetetlenné. Belekortyolva pedig hamar felfedezhetjük, hogy miért: Reményi Gyenes István Kis pont vagyok című műve olvad egybe Orosz Ákos személyiségével és egy leheletnyi filozófiával ebben a verskoktélban. 

 VerShaker S02E2. Orosz Ákos és Zoltán Áron Reményi Gyenes István Kis pont vagyok c. verséről beszélget.

„Engem ez érdekel a színházban és a költészetben is leginkább: az idő és az elmúlás.” (9:13)

Orosz Ákos mindamellett, hogy színész, rendez, szövegkönyvet és vetített díszletet alkot, több zenekar alapító tagja is, sokszínűségével erős alapot hoz magával az italhoz. A koktél összetevőit felkeverve rögtön a beszélgetés elején fény derül arra, hogy Reményi Gyenes István versét a zenéhez való különös kötődése kapcsán, gyerekkorában ismerte meg egy TV-műsorban. A Kis pont vagyok élete során kulcsfontosságúvá vált számára, hiszen ez volt az első találkozása a filozófiával és a halál közelségével, ami aztán egész eddigi pályáját behálózta.

Ezután természetesen a dalszöveg, illetve a vers kapcsolata is helyet kap a pohárban. Ákosnál ez a kettő szorosan összefonódik, hiszen már a korai szárnypróbálgatásai a líra területén is ritmikusságot mutatnak. Valójában a zene az, ami zsigeri módon van jelen lényében, ez fogta meg a színházban és a költészetben is. 

Majd előbukkan a kis pont motívum, ami nem csak a versen végigvonulva, hanem a beszélgetésben is kulcselemként tűnik fel.

  Orosz Ákos a VerShakerben

Ezután Zoltán Áron a rondó fogalmáról kérdezi, amit bár pontosan nem tud meghatározni, de a műben örvényhez hasonlítja, ami körbejárja a témát, végül pedig megérkezik egy pontba, és abból definiálja saját magát. Perspektívát váltva pedig elénk kerül az űrből fotózott Föld képe, ami kis ponttá zsugorítja bolygónkat. Ennek hatására Ákos fejtegetni kezdi, hogy valójában mind hangyák vagyunk, aprók, de ott van bennünk az élet szikrája. 

Zoltán Áron a VerShakerben, kezében a The Blue Marble című képpel

Minél tovább ízlelgetjük az italt, annál inkább emelkedünk filozófiai magasságokba. Orosz Ákos pályáját folyamatosan körüllengi az idő végességének érzete, hiszen nem egy előadásban kell eljátszania, hogy meghal. Ahogy a munkásságában, úgy a kis pont motívumban is el van rejtve a végesség és a végtelenség összefonódó kettőse. Ebben a köztes állapotban pedig ott van a most, a jelen, ami sok kis pont összessége, és amire végül felcsavarodik az idő. 

Ennek a motívumnak a mentén jut el a beszélgetés egészen József Attila A Dunánál című verséhez, ahol Áron az őssejt megjelenését állítja párhuzamba a kis ponttal. A gondolat tovább gyűrűzik, és végül magunktól visszajutunk egészen az első sejtig. 

A pohár aljára érve Ákos beavat minket életfilozófiájának legmélyébe, ahol is kiderül, hogy van benne egy ős-tisztelet az élet iránt, és hogy nem vágyik arra, hogy világmegrengető dolgokat tegyen. Egészen egyszerűen azért, mert tudja, hogy nem lenne tőle boldog. 

Ezzel pedig el is készült a mai versitalunk. Mit gondolsz róla?

---------------------------------------------------------------------------

A cikket írta: Tamássy Bogi

Lektorok: Keserű Rebeka, Zoltán Áron

Szerkesztők: Varga Eszter

A teljes verset itt olvashatjátok: https://vershaker.blog.hu/2021/04/11/remenyi_gyenes_istvan_kis_pont_vagyok 

Ha a verset végtelenítve hallgatnád, ide kattintva megteheted: https://youtu.be/xivDGCNMMc0 

Reményi Gyenes Istvánról bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rem%C3%A9nyi_Gyenes_Istv%C3%A1n  

Orosz Ákosról bővebben: https://www.oroszakos.hu/