A VerShaker háza táján mindig történik valami, nagy a nyüzsgés, sürgés- forgás, ennek köszönhetően állandóan akadnak új követők, akik szíves figyelmébe ajánlunk olyan epizódokat, amelyek régebben jelentek meg a csatornán. Ám a régi motorosoknak is élvezetesek lehetnek az összefoglalóink ezekről a beszélgetésekről, hisz mindig lehet bennük valami újat találni, hiába hallgatták már meg őket. Ebbe az ajánló sorozatba kapcsolódik bele mostani cikkem is, melyben a VerShaker második évadának Bach Katával készült epizódját mutatom be. 

Weöres Sándor:
A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.

Kata és Áron barátsága nem új keletű, mint a videóban  elhangzik, már több mint tíz éve ismerik egymást. Ez érződik is a beszélgetésen, hiszen sok közös élményük kerül szóba a vers kapcsán.  Kata Weöres Sándor A célról című költeményét hozta el a műsorba. A vers nem hosszú, mindössze két versszakból áll, mégis elég témát ad egy mély versmegfejtő beszélgetéshez. 

„Harcolok: nem tudom, kiért 

és nem tudom, ki ellen.”

Áron először rögtön arról kérdezi Katát, hogy számára mit jelképez a harc, amiről a költő a vers második felében ír. Kata elmondja, hogy ő mindig is egy kardos harcos volt, aki erős véleménnyel rendelkezett, de a világot inkább fekete-fehérben látta, nem pedig árnyaltan. Azonban ahogy érettebb lett, ő maga is kezdte megérteni, hogy a dolgoknak sokszor sokféle értelmezése lehet, nem élesen elválasztható, hogy valami jó vagy rossz. Ő magát társaságban az omega szerepkörébe helyezi. Az alfa, aki a csoport alapvetéseit adja, az omega pedig mellette az, aki ezeket mindig megkérdőjelezi, és így ezzel viszi előre az adott diskurzust.

 A határ a kardoskodás és a harc között számára ott rejlik, hogy míg a kard kötözködést utalhat, addig a harcnak van egy pozitív kicsengése.  A pozitív harc pedig Kata életében a hétköznapok megoldandó feladatait jelenti. Érti ez alatt a munkahelyi, otthoni feladatok, kihívások megoldását, a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatokért való küzdést. Fontos szerep jut ebben annak, hogy saját magát is folyton megkérdőjelezi, reflektál tetteire, ennek hála pedig sok energiát fektet az önismeretbe, illetve saját maga elfogadásába. Számomra nagyon emberi volt, hogy ezeket a példákat hozta, mert mindennapjaink egyik legnagyobb harca önazonosnak maradni, illetve megismerni önmagunkat, amire különösen a kemény elvárásokkal teli világban nagy szükségünk van. 

A sodródás Kata életében az elengedés. Az embernek vannak vágyai, amiket el szeretne érni, de ezek sokszor hosszú távú vágyak, -számára például a családalapítás-, ám nem szabad, hogy kizárólag a nagy tervek és vágyak irányítsanak minket a mindennapok folyamán. Számára a mindig vágyott dolgok pont akkor jöttek el az életben, amikor elengedte azokat, és elfogadta saját magát, illetve azt az élethelyzetet, amiben akkor volt. 

„Patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?”

A patak magában tiszta dolog, ahogy Kata fogalmaz, ám habja lehet akkor is, ha csak erős a sodrása, meg akkor is, ha valamilyen méreganyag kerül bele. Ezt a mindennapi életben akkor tapasztalja meg az ember, ha valamit hite és elvei szerint csinál, és biztos benne, hogy jól és jót cselekszik, saját szándékai tiszták, de később kiderül, hogy ezzel valakit mégiscsak megbántott. Kata a bocsánatkérés fontosságát is megemlíti, ahol ismét szóba kerül, hogy önismeret nélkül nem vagyunk képesek magunkat kívülről megvizsgálni, reflektálni viselkedésünkre, ezáltal észrevenni hibáinkat, és belátni azokat. 

Ennek kapcsán kerül szóba a Miatyánk ezen sora: „…bocsátsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek...”. Kata szerint ez olyan, mint a KRESZ; ha mindenki betartja, akkor nem ütköznek egymásnak az emberek. Azt is kiemeli, hogy milyen érdekes, hogy Isten megbocsájtja a mi vétkeinket, de nekünk is meg kell bocsájtanunk az ellenünk vétkező embereknek - és ezzel vissza is ér a patak hasonlathoz. Az ember hiába ismeri önmagát eléggé, nem mindig eszmél rá, ha másokkal szemben hibát vét, de ha a bántott fél  képes megbocsájtani, úgy mégiscsak helyére kerülhetnek a dolgok. 

Barátságuk elmúlt tíz évének sok nehéz pillanata is előkerült a beszélgetésben, melyek kapcsán szükségük volt az elengedésre és a sodródásra. Ahogy Kata fogalmaz, kicsit olyan volt, mint a szülés azon pillanata, mikor eljutnak odáig, hogy „Ha bennem maradsz akkor mindketten meghalunk”. Ennek kapcsán megint csak a Miatyánk sorait tudja idézni, miszerint „legyen meg a te akaratod”. El kell fogadni, hogy az emberek nem mindenhatók,  és vannak olyan dolgok, amelyek nem oldódnak meg máshogy az életben, csak akkor, ha megtanuljuk elfogadni és elengedni őket  úgy tovább élni az életünket. 

Áron a beszélgetés elején, mikor Katának behozza a koktélját, amit a vers alapján kevert neki, egy hozzávalót nem árul el, az interjú végén viszont megkérdezi, Kata számára mi volt ebben a versben a titkos összetevő. A színésznő szerint ez nem más, mint az önbizalom, melyről egyébként eddig a vers kapcsán folytatott beszélgetésben nem esett szó. Kata úgy látja, hogy büszke, és muszáj is annak lennie saját magára, arra, akivé lett, hogy egy kis faluból eljutott a színpadig, ahol egyre komolyabb, már felnőtt szerepeket kap, és lett egy családja, amire mindig vágyott. De azt is kiemeli, hogy az elmúlt tíz évben elért dolgokra, amikért megküzdött, nem lehetne büszke anélkül, hogy ne lenne hozzá a kellő önbizalma. 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Írta: Varga Mirjam

Weöres Sándor: A célról című versét itt tudjátok egészben elolvasni

Bach Katával készült teljes videónkat itt tudjátok megnézni 

A Miatyánkot itt olvashatjátok teljes változatban

Lektorálta: Keserű Rebeka

Szerkesztette: Varga Eszter