„Én 55 éves koromra
egy félbölcs, öreg zsoké lettem,
kentaurrá sose bomolva,
magam akadálylova egyben.”

A VerShaker Blog Költőink szabadidejükben sorozatában most rendhagyó módon egy olyan költőről írunk, akinek szabadidős tevékenysége szorosan összefüggött világnézetével és irodalmi alkotásaival. Tandori Dezső költészetének szerves részét képezték többek között a verebek is. Az utcán talált sérült, szárnyatörött madarakat befogadta otthonába, gondozta, gyógyította őket. Mindezekről részletes leírásokat készített, köteteit önfeláldozó madárbarát versekkel töltötte meg. Ilyen az 1984-es Celsius, az 1988-as Megnyerhető veszteség vagy a 2006-ban megjelent A Legjobb Nap.

„De természetesen mindez több egyszerű leírásnál vagy sztorizgatásnál: mély és árnyalt poétikai és etikai, életvezetési kérdésekkel birkózik: Vajon elég érzékenyek vagyunk- e mások szenvedésére? Van-e értelme a szenvedőkért hozott áldozatoknak? Mit jelent tartozni valakihez? Kik a felebarátaink? Mit várhatunk el a másiktól? Mit vállalunk mi magunk a másikért, és miért vállalunk bármit is? Miért vannak egyáltalán kapcsolataink másokkal? A magány helyett például. A madarak befogadása természetesen felelősségvállalást, az odafordulás ebben az életműben személyes elköteleződést jelent.” – vélekedik Bedecs László irodalomtörténész Madárlátta jambusok Tandori Dezső verssé vált madarairól című írásában.

Ezekhez a gondolatokhoz szorosan kötődő „lelki látóhatár” kérdését is körbejárja a VerShaker Mészáros Blankával készített epizódja, Weöres Sándor Tandori Dezsőnek írt verse kapcsán. Amit itt tudtok visszanézni: https://www.youtube.com/watch?v=2TGGDywnzY8

„csak a másokért élt életnek van értelme”

Mindemellett ez a fajta életmód egyfajta remeteéletet is eredményezett. Tandoritól ez teljes életmódváltást, nagymértékű alárendelődést követelt. A bezárkózás, a szigorú napirend, a baráti- rokoni kapcsolatok minimalizálása, számtalan lemondás és veszteség. Úgy tekintett ezekre a kis madarakra, mintha gyermekei lennének, megszemélyesítette őket, nevet adott nekik. Kölcsönösen hatottak egymásra, ő a madarakra és a madarak őrá. Ez a Négy madár blues című verséből is kiviláglik.

„Van egy madaram, és miatta van, hogy novemberben is sorban járok;
neki én úgy vagyok én, ahogy szegény még nyáron, hogy idekerült, meglátott:
és szétveri magát, ha pantallóba’ lát, mert neki nem és nem kellenek mások.”

És, hogy valaha is gondolkodott-e abban, hogy milyen lenne egy verebek nélküli élet? Erre egy Bedecs Lászlónak adott 2008-as interjújából kapunk választ.

„Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, ezt a korszakot lezárod, hogy nem lesz több madár. Aztán mégis lett, mindig lett. Most mi a helyzet ezen a fronton?

Most egy Potyi, Pici, Józsi (csak a feleségem hívja így) a „veréb”. Kis úr. Éjszakákat rettegek érte. Bal lábán a kétnapos korában beszerzett sérülés miatt a lábujjak összevissza állnak. Leszállásképtelen. A Potyit egyenesen én kaptam, „megmaradásom céljából”. Hát élünk, a Potyival nagy kapcsolatban álló Lotti katalánpásztor-kutyánkkal és medvéinkkel együtt. De én ezt sohasem gondoltam így kiellentétezve. Vannak ők. A hallottak a kártyaklubokban a neveikkel. Samu ma éppen játszik is!”

Cikkeinket, videóinkat, kulturális programjainkat mind missziós jelleggel, ingyen csináljuk. Hogy még több helyre eljuttathassuk ezeket a gondolatokat, segíts nekünk, és fogadd örökbe egy YouTube-videónkat a leegyszerűsített Örökbefogadási programunk keretében:

https://paypal.me/pools/c/8ymMTzFm6z

A Madárzsoké című verset itt találjátok:

https://vershaker.blog.hu/2021/07/04/versmegzenesites-challenge_a_muveszetek_volgyeben_szavazas

A Bedecs László készítette Tandori Dezső interjút itt olvashatjátok:

http://bedecs2.blogspot.com/2011/10/tandori-dezso-interju.html

Bedecs László: A madarak nyelve című cikkét a Műút internetes oldalán olvashatjátok:
https://www.muut.hu/archivum/4536

A sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron

Tandori Dezső grafikáját a konyvtar.dia.hu oldalról 

Tandori Dezső grafikája 

Tandori Dezső