A VerShaker Blog legújabb sorozatában olyan költőket, írókat mutatunk be Nektek, akik valamilyen ügy kapcsán kötődtek Babits Mihályhoz. Cikksorozatunk eddigi részeiben megismerhettétek Illyés Gyula, Szabó Lőrinc gondolatait többek között arról, milyennek látták a költőt, hol és hogyan találkoztak vele először. Ezek az első találkozások, egytől-egyig mindenkire nagy hatást gyakoroltak. Móricz Zsigmond például így emlékszik vissza a költőóriással történő első találkozására.
„Először egy nagyon kulturált helyen találkoztam vele: a Royal épület ragyogó nagy hangversenytermében. Nyugat-estély volt s ő is felolvasott. Hallatlanul érdekes volt a dobogón. Sovány, fekete ember, hosszú kabátban, olyan Paganini-jelenség, izzó arc, amely befelé remeg, nem szuggerál, de magára vonz, nagyon egyéni deklamálás, egy sötétben élő ember, magános, önmagának szóló közlési modor, semmi megalkuvás és semmi kinyilatkozás: művészi játékban való megnyilatkozás, abszolút lelki élet.
Nagyon megszerettem, már szemmel: mulattatott, látványosság: egy igen-igen finom erdei vad, aki riadt szemmel s magára ijedten üti fel fejét a csalitban: figyel, nem lát, de őt látják s megrezzenve állja, hogy körülcsaholják az ezernyi figyelem kopói. Dámvad, szarvas, nagy címeres, karcsú gím. Fekete szeme ijedten lángol, gőggel s merészen a szokatlan helyen és daccal szegül szembe, mint egy nem harcra született, de a veszéllyel szemeszöktibe szembeszálló magányos csodaszarvas. Csodaszarvas, aki nem támad, nem tipor de bátran s hősiesen áll és harsányan trombitál: és jelent, s várj, egyszerre eltűnik, de hamar, fuss a nyomán, mert vezet: édesillatú berkekre, ligetek forrásaira, boldog rétek üdítő filozófiájára vezet. Fuss, fuss utána, jó szerencse csillog fölötte, ártatlanság és béke és ezernyi kötet könyv fullasztotta boldog hisztéria.”
A Nyugatban 1924-ben megjelent írásában nem csak az első találkozásra emlékszik vissza és idézi fel Babits alakját, hanem egy olaszországi véletlen találkozásról is ír. Bár akkor még nem voltak napi szintű munkakapcsolatban, mégis, mintha már ott megpecsételődött volna, ez a „barátság”. Mint azt sorozatunk Fecskefészek vagy Magyar Parnasszus?címűfelvezető interjújában is olvashattátok, Babits irodalmi vezéregyéniség volt, ezért gyakran rajzolódott ki mester és tanítvány viszonyból, apa-fiú kapcsolat. Ez jelenik meg, Móricz következő soraiban is:
„…egyszerre csak Babits állt előttünk kedvesen és tanárosan s növendéket cipelve és forró, titkolt bánattal, fanyar illatú életsírással és igen kedvesen.
Jó néhány nap együtt: milyen kellemes és gyámoltalan, ítéletbiztos és járatlan, tudós és élettudattalan, milyen ijedt és vértelen, gyöngéd és rideg és sérteni nem tudó és sérülékeny és engesztelékeny, és feledékeny, és költő.
Úgy benne van alakja életem Velencéjének kövei közt és Veronám téglái közt, az Aréna csúcsán (pedig talán ott nem is volt már velünk), és a kék olasz tavak tükrén, nevüket sem tudom már (ő tudja) kis olasz város, gyönyörű estén, másodemeleti ablakunkból a nagyszerű kék tó, csodálatos kék hegyek, kék ég, ó milyen kék vizek, ha az evezőt kiemelik, kéken csöpög a csöpp. Életem egy igen szép szakasza: nem beszéltünk sokat, de együtt, ugyanarra a pontra néztünk hármasban: Padua is, öreg templom, öreg képek, titkos, gazdagító művészi hatások, osteria, főtt bab, leve nélkül, apró kenyér, s zabbajjone, zabajjone...
Hol is váltunk el? Pályaudvaron, beszáll egy vonatba, úti zavarában az utolsó percben leejtette cvikkerét s egyik üvege szilánkokra pattant a barna betonon, beszáll a kupéba, mi utánanéztünk, szeretettel, mosolyogva, mint öregek a kedves fiúk után, sose nézett ki többet az ablakon...
Móricz Zsigmond 1912 augusztusában vásárolt házat az Esztergomhoz közeli Leányfalun. Mivel Babits és Móricz, 1929 december 1-től, közösen szerkesztették a Nyugat lapszámait, ezért 1929 és 1933 között nem csak a posta fordult sokat Budapest-Leányfalu-Esztergom között, de az író is néhány ízben tiszteletét tette a Babits nyaralóban. Ilyenkor irodalmi terveiket, a lappal kapcsolatos anyagi ügyeiket, problémáikat is megbeszélték egy kávé mellett az esztergomi nyaraló verandáján. Így hamarosan a vendégfalra Móricz Zsigmond aláírása is felkerült – írja Bodri Ferenc A fiatal Móricz és Esztergom című monográfiájában. Végül anyagi és személyes okokból 1933. február 7-én lemondott Nyugat-részvényeiről Babits javára, ezután nem adott több írást a Nyugatnak.
-----
A sorozat szerkesztői Pifkó Szera és Zoltán Áron.
Móricz Zsigmond Babits Mihályról szóló 1924-es Nyugatban megjelent írását teljes egészében, itt olvashatjátok:
Az esztergomi vonatkozású információkat a Tatabányán 1984-ben megjelent, Bodri Ferenc: A fiatal Móricz és Esztergom című monográfiájából idéztük.
Móricz Zsigmond Nyugatos munkásságáról APIMVirtuális Nyugat-kiállításán olvashattok részletesebben:
https://pim.hu/archivum/nyugat100/object.de6be156-ec92-4230-a2aa-843a5b31e680.ivy.html
Fotó forrása: Cultura.hu
A képen Móricz Zsigmond, Török Sophie, Babits Ildikó és Babits Mihály látható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.