2022-es első sorozatunkban a versolvasás, versekkel való találkozás élményével foglalkozunk. Cikkeinkben írók, költők, előadók gondolatait idézünk, hogyan írnak a verssel való találkozás élményéről, valamint megosztjuk olvasóink, követőink gondolatait is.

Írd meg Te is különleges versélményedet! Mi volt az a pillanat, amikor megnyílt számodra egy vers, vagy egy vers által egy másik ember, vagy a kettő egyszere? Vagy csak egyszerűen megosztanád legkedvesebb versedet, és hogy miért éppen az, hogyan szólított meg Téged? Küldd el élményleírásodat akár csak pár szóban a vershakerinfo@gmail.com címre, és írd meg, hogy névvel, vagy név nélkül szeretnéd viszont látni a sorozat folyamán!

A sorozatban olvashattatok már Milan Kundera Tréfa című posztmodern regényéből egy részletet, legutóbb Spengler Katalin olvasónk élményét osztottuk meg, a mai cikkünkben Gáti József (1934–1998) színművésznek, a huszadik század második felének egyik legnevesebb magyar versmondójának, művészi beszéd tanárának gondolatait olvashatjátok.

„Nemcsak az íróban és az előadóművészben, de minden emberben, tehát az olvasóban is él a közlési vágy. Természetesen más szinten és fokon, mint a művészben. Az örömök megosztása az örömök felfokozásával jár. A másiknak, akár szerelmes, akár barát, felolvasni vagy vele olvastatni, arcán és szemén látni, hangján hallani vagy elismeréséből tudni ugyanazt az élményt, amit a vers belőlünk is kiváltott – a legnagyobb örömök közé tartozik. A közös élmény pedig nagy kapocs. Ily módon a versolvasó egy kicsit előadó is. Természetesen a kettesben olvasott vagy felolvasott vers ilyen »előadása« meghitt és szemérmes.”

Gáti József tankönyve1965-ben (majd ’69-ben és ’73-ban is újabb kiadásokban) jelent meg A versmondás címmel. A könyv azóta is őrzi értékét, a modern, realista versmondás legpontosabb írott útmutatójaként. Gáti tanítványa volt többek között Hegedűs D. Géza, Hámori Ildikó, Huszti Péter, de számtalan nagy nevet sorolhatnánk még. „Tanítványai a megismerkedést követő egy-két évben rettegték a rabiátus természete miatt, majd tisztelték hallatlan tárgyi ismereteiért, majd rajongtak Érte, amikor a pályára kerülve hasznosították a Tőle tanultakat. Nincs nap, hogy az ország valamelyik színházának társalgójában ne hangzana el egy-egy „Gátitanárúr” sztori, vagy intelem” – írja róla Kodelka László a vers.hu cikkében.

„Mind az olvasó, mind az előadó közös olvasmánya a vers. Mindkettő alkata és képességei szerint bánik vele, mert mindkettő számára mást és mást jelent. Az olvasó számára élmény és forrás, melyből meríthet, akár olvasta, akár hallotta. A versolvasó rendszerint az előadás után (…) visszatér újra a vers olvasásához. Ha pedig hallotta és megnyerte tetszését, olvasni kezdi, hogy jobban megismerje. Vagyis az olvasóból közönség lesz és a közönségből olvasó.

Az előadó számára is élmény a vers és egyben rugó. A vershez kapcsolódó mondanivalóinak indítója és további erjesztője. (…) Mert az előadó is először olvasó, de olvasása rendszerint párhuzamosan fut kifejezési vágyával. Már úgy olvas, mint a rendező és a színész, akik a színdarabot már olvasás közben látják és hallják is egyszerre.”

Gáti gondolataihoz hasonló alapokon nyugszik a VerShaker kezdeményezése is. Az előadók élménye, közlési vágya, ami előadásukban bontakozik ki, olyan háttértudás, amiről érdemes velük beszélgetni.

És hogy a sok szöveghez képet is társítsunk, elhoztuk nektek Gáti előadásában Arany János Családi kör című versét:

----

2022-ben lesz kétéves a VerShaker. Április 11-én szeretnénk ezt méltó módon, egy újabb pályázattal és egy élő műsorral, egy VerShaker minifesztivállal megünnepelni. Ehhez a Ti segítségetekre is szükségünk van. Támogassatok minket az alábbi gyűjtés keretében, hogy az új évben is csodálatos versélményeket hozhassunk el Nektek!

Adománygyűjtés: https://www.goood.hu/gyujtes-0f3g945pjc

Cikkünk Versélmények sorozatunk harmadik cikke. Szerző: Zoltán Áron.
A sorozat szerkesztője:Pifkó Szera és Zoltán Áron

Az idézetek helye: Gáti József: A versmondás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1973.