Mi lehet az a fesztiválhangulatú program, ami egyszerre örömzenélés és versmegfejtés is? Ez a Versmegzenésítés challenge. Zoltán Áron a következő kihívásra invitálta színművész kollégáit, Orosz Ákost és Tóth Andrást: zenésítsenek meg egy kiválasztott verset külön-külön, saját személyiségük, ízlésük szerint, majd a Művészetek Völgye közönsége előtt mutassák be ezeket először egymásnak, 2021 nyarán. A VerShaker online közönsége előzetesen beküldhette kedvenc verseit, melyek közül aztán megszavazták Tóth Árpád: Körúti hajnal című versét. 

„Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.” 

(A teljes vers itt olvasható.) 

Először önmagában, zene nélkül hangzott el a vers Zoltán Áron előadásában, majd a közönség megszavazta a sorrendet: Orosz Ákos kezdett (humorosan titokzatos bevezetője után). 

A challenge résztvevői

Ákos elmondása szerint nem akarta értelmezni a szöveget a zenealkotás közben, hanem mintegy rábandzsítva a szövegre, hagyta, hogy hasson rá. Körbe-körbe játszott egy dallamhullámot, és ami megtetszett belőle, azt megtartotta – elsőként a vers végén, ahol a munkáslány kezére aranycsókot dobó Nap helyébe képzelte magát. (Hogy ki is csókol kezet annak a bizonyos lánynak, arról Tóth András is kifejtette véleményét.) 

Orosz Ákos

A verssel kapcsolatban Ákos kiemelte, hogy ötsoros versszakokból áll, és a rímpárok néhol furcsán követik egymást, a gondolat nem mindig ér véget a sor végén. Szerencsére ehhez könnyen tudott alkalmazkodni, mivel ő maga is ilyen szövegeket ír már egészen kisiskolás korától kezdve, és később zenekarának, az Aszittemnek is (a műsorban példákat is hallhatunk tőle). 

Másodikként Tóthék verziója következik (Örkény után szabadon), Tóth András ugyanis meghívta zenésztársnak Ábel öccsét. Már az alkotás folyamata is izgalmas, akárcsak versértelmezésük, és annak hangulatát átadó zenéjük. 

Tóth Ábel és Tóth András

András szerint Tóth Árpád becsapós figura, a vers születéséről pedig úgy vélekedik, hogy a költő „iszonyatosan készen mászott haza, és leírta, amit látott” – így pedig egész más értelmet nyer például az azóta a szinesztézia iskolapéldájává vált „a kirakatban lila dalra kelt / egy nyakkendő” sor is. András és Áron osztálytársak voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, így egyetértettek abban, hogy aki látott már a Körúton napfelkeltét, az nem felkelt olyan korán, hanem még le sem feküdt. Velük is előfordult, hogy megtapasztalhatták a kollégium felé vezető Rákóczi út kelet-nyugati tájolásának előnyeit, azaz, ahogy a felkelő nap fénye végigsöpör rajta reggelente. 

Bár a verset külön-külön zenésítették meg, az előadók közös meglepetéssel is készültek a nézőknek. Hogy pontosan mi is ez, az kiderül a teljes műsor 36. perce körül.  

A meglepetés műsor után érkezett zárásképpen Zoltán Áron feldolgozása. Zenéje, ahogy ő fogalmazott, arról mesél, hogyan ujjongna az ember a Napot látva hajnalban, de mivel egész éjjel ébren volt, már nincs ereje hozzá, így belső ujjongássá alakul öröme. A megzenésítés első lépéseként elkezdte magát beleásni a versbe, ahogy azt a VerShaker tanította neki. A vers mondattani tárgyait, nagybetűvel kezdett szavait összegyűjtve arra jutott, hogy tulajdonképpen egy naphimnuszról beszélhetünk. 

Ha kezünkbe vesszük Tóth Árpád összegyűjtött verseinek kötetét, megkeressük benne a Körúti hajnalt, majd végigolvassuk a többi, 1923-ban írt verset is (vagy legalább a címüket), érdekes felfedezést tehetünk. Úgy tűnik, a költőt erősen foglalkoztatta a Nap, a fény témája, hiszen olyan verseket találhatunk, mint a Kora márciusi napsugár, az Ó, napsugár! vagy az Esti sugárkoszorú. 

Zoltán Áron

A beszélgetésből kiderül, a vers mely képében találta meg magát Áron. Aki még nem látta az epizódot, annak egy kis játékot ajánlunk: tippeljen előzetesen! 

Ebben a záróverzióban kicsúcsosodott a kihívás esszenciája: Áron úgy adja elő a dalt, hogy a szöveg teljesen lényegtelen, mert a zenével átadja a teljes szöveget. Gondolhatnánk, hogy ez egy versmondással foglalkozó projektben kissé paradox, ám valójában új színt visz bele. „A lényege ennek a versnek, hogy a szövege az zene. (…) A szavak zenélnek, és a szavak értelme zenél.” – fogalmazott Áron. 

A challenge-et mind az alkotók, mind a nézők sikeresnek nyilvánították. Orosz Ákos szavaival: „Boldog vagyok, hogy hárman három teljesen különböző dolgot csináltunk. (…) Ha más vers jön ki, akkor máshogy nyúlunk hozzá, de (…) a lényege az mégiscsak az, hogy valahogy kiderült, hogy ti meg én milyen vagyok.” 

Próbáljuk ki mi is bátran, olvassunk el egy verset, vagy mondjuk ki hangosan, akár zenélve, és kiderülhet belőle: mi milyenek vagyunk. 

A teljes műsort itt nézhetitek végig:

----------------------------------------------------

Szerző: Czigányik Lídia 

Lektor: Keserű Rebeka és Zoltán Áron

Képek: https://youtu.be/n1jbf9IdlAI 

A szavazásra bocsátott verseket itt olvashatjátok.