Legújabb VerShaker koktélunk receptje: végy 4 nagyszerű embert, ültesd le őket beszélgetni! Italodhoz adj mély gondolatokat, őszinteséget, egy evőkanálnyi megpróbáltatást, 1 teáskanálnyi reménytelenséget, egy maroknyi derűt, fűszerezd lírai rock zenével és néhány verssel! Foglalj helyet a Madách Színház Tolnay Szalonjának csordultig telt nézőterén, és hagyd, hogy a zenével átszőtt beszélgetés elrepítsen gondolataid új – eddig talán lakatlan – szigetére!

A VerShaker legutóbbi koktélja a fenti összetevők alapján készült és egy olyan maradandó este kerekedett, amely nem hagyta tartalmas útravaló nélkül hazatérni a megjelenteket. „Bárcsak tudnánk vigyázni rád...” címmel január 25-én 20 órakor, a Madách Színház Tolnay Szalonjában: versek, színház, rock koncert és 4 különleges ember sorsa ért össze egy lelket megmozgató talkshow keretében.

Balogh Enikő doktornő a VerShaker beszélgetéseket látva, megkereste a Zoltán Áront, hogy legyen segítségére megrendezni és moderálni a műsort, ami régen dédelgetett álma. Színház- és zenerajongó orvosként számos olyan művésszel találkozott, akik csodával határos módon éltek túl halálközeli helyzeteket. Életük egy pontján szinte 100%-ban biztos volt, hogy búcsút kell mondaniuk az élettől. 1-2 százalék, 1-2 ezrelék esélyük van, azt mondták az orvosok... És ők ezt az egy-kettőt megragadva élnek és hirdetik az életszeretet minden feletti hatalmát! 

Enikőnek feltűnt, hogy ezek a különleges emberek olyan kulccsal rendelkeznek az élethez, amit ha el tudunk tanulni tőlük, egy boldog élet nyílik meg előttünk! 

A közönség így ismerhette meg Tóth Nikit, aki az Operettszínház balerinájaként szenvedett súlyos balesetet bő másfél évvel ezelőtt. Színházba menet, útközben ráomlott egy ház homlokzata. Csodával határos módon megmenekült, és most napról napra küzd, hogy újra lábra állhasson. 

A zenés estet megelőzően egy személyes találkozásra, beszélgetésre Zeffer András énekes-dalszerző-zongorista fogadta a szervezőket otthonában, a régi P. Mobil, és a mostani Mobilmánia sztárja, aki 2006-ban leküzdötte a rettegett leukémiát. Hónapokat töltött kórházban. 

Niki és Zefi története színpadért kiált, de talán még fontosabb, ahogy ők maguk mesélik el érzéseiket, mindnyájunk számára érzékletesen megmutatva azt a lelkierőt, ami a mai napig segíti és viszi előre őket töretlenül. Az est során elhangzott verseket Áron válogatta össze Niki és Zefi történetei által kiváltott érzései alapján. Kányádi, Nemes Nagy és Reményik versei nem tolakodón, de mégis érzékletes módon reflektáltak az elhangzottakra. 

A beszélgetés szívbe markoló nyitánnyal indult: elhangzott Zefi Messziről jövünk című dala, majd begördült a színpadra kerekes székében egy ragyogó tekintetű balerina, Tóth Niki. Nem lehetett könnyek nélkül nézni, azt a filmet, mely Niki életéről villantott fel epizódokat. A baleset előtti időből megcsodálhattuk őt a Diótörő, majd a Spartacus előadások főszerepeiben, később pedig a jelenébe kaphattunk bepillantást a rehabilitáció képkockáival. 

Balogh Enikő doktornő orvosi szemszögből is reflektált Niki balesetére: esélye túlélésre megrendítően csekély volt.  Niki a balesetről és megváltozott életéről így vallott: „Szinte jó, hogy jött, mert előtte sok mindenre nem figyeltem oda. Kellett ez a pofon, hiszen már most nagyon sokat tanultam belőle.” Melyre válaszként „A jó a több, nem ami bánt” – hangzik el Niki Menj tovább című kedvenc Mobilmánia számában. 

Zefinél 2006-ban egy nagyon agresszív, igen gyors lefolyású leukémiát diagnosztizáltak. Túlélési esélyei talán Nikiénél is aggasztóbbak voltak. A csontvelő-átültetésre várva és azt követően hónapokat töltött kórházban, ebből több hetet steril szobában. Kezelőorvosainak áldozatos munkája mellett a túlélésben nagy segítségére volt családja is, és az, hogy sokan és sokat imádkoztak érte ebben az időben. Kórházi szobája egy templom tornyára nézett – adta magát az ima és Istenbe kapaszkodás a legnehezebb napokban. Többször előkerült betegsége során Reményik Sándor: Kegyelem című verse.

 „S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.” 

Niki tele van tervekkel: jelenleg a rehabilitációjára koncentrál és hangsúlyozza: az nem lehetőség, hogy feladja. Minden apró fejlődésnek, kicsi lépésnek örül. Végül háláját fejezte ki azoknak az embereknek, akik a támogatására létrejött alapítványon keresztül segítik lassú, de igen előremutató rehabilitációját. 

A Niki kollégái által létrehozott Tóth Nikolett Alapítvány online felületét itt tudjátok elérni.

A sikerre való tekintettel az alkotók jelenleg az est megismétlését tervezik. Ahhoz, hogy több helyre is el tudják vinni, a Richter Anna Díj nagy lehetőséget rejteget számukra. Támogasd Te is pályázatukat közönségszavazatoddal ezen a linken!

------------------

Szerző: Spengler Kata

Szerkesztő: Zoltán Áron

Fotók: Herbály Blanka