„Mihálykám, nem tudnál kölcsön adni 20 koronát?”

Babits Mihály és Karinthy Frigyes 

Babits „barátai” sorozatunkban már képet kaphattatok arról, hogy a „költőóriásnak” kiterjedt és széleskörű kapcsolatrendszere volt, melyet számtalan – főleg irodalmi – közös ügy mozgatott. A szikár, sokszor magának való Babitsot sokszínű, a költő alkatától teljesen eltérő mentalitású társaság vette körül. Olvashattatok már többek között Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula vagy épp Weöres Sándor „a Babicsról” megfogalmazott szeretetteljes gondolatairól. És hogy ki kért kölcsön 20 koronát Babits Mihálytól? Nem más, mint a magasröptű tréfák nagymestere, Karinthy Frigyes, aki, ha kellett, halálosan komolyan, de mégis a legjobb humorral állt a hozzá közelálló emberekhez, köztük Babits Mihályhoz is. Legjobb példája ennek az Így írtok ti című irodalmi-karikatúra kötete is, melyben a következőképp mutatja be szekszárdi barátját:

„Született Szegszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szegszárdra, nehogy "Szegszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem" című leendő versében az alliterációt elrontsák.”

Ez a fajta játékosság abban a közös játékukban is megmutatkozott melyet az első világháború, majd a fehérterror idején is, a legvészterhesebb időkben szellemi menedékül szolgáló kávéházi asztaluknál rendszeresen játszottak: Babits, Kosztolányi és Karinthy. A játék lényege az volt, hogy kitaláltak egy fiktív irodalmi nagyságot – ilyen volt például egy bizonyos „Cecil M. Joepardy” – akire a társaságban úgy hivatkoztak, mint ismert tekintélyre, jót derülve az avatatlanok sűrű bólogatásán. „Az idézeteket a „mint tudjuk” fordulattal vezették be – s az ostobák, az alázatosak és sznobok meghajoltak a „mély értelmű” gondolatok előtt. Ilyesfélék voltak ezek: „a hegycsúcsok felül vannak” vagy „a jelen a jövő múltja” Itt is a hangzás vezette a költőket: a közhelyes „bölcsességek” mintájára nyilatkoztatták közös hősüket. S a játék olyasféle kapcsolatot teremtett közöttük, amelyre más módon nem nyílt lehetőség”. – írja Levendel Júlia újságíró-szerkesztő Így élt Karinthy Frigyes című kötetében.

Vendégségben Babitsnál. Esztergom 1926.
Babits Mihály, Tóth Árpádné Lichtmann Anna, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes.

Babits és Karinthy jó viszonyáról nemcsak a cikkeik és verseik árulkodnak az utókornak, hanem azok a dedikált fényképek is, melyekkel rendszeresen megajándékozták egymást. Erről Karinthy Ferenc – az író fia – mesélt egy 1987. október 15-én, csütörtök délután vele készített beszélgetésben:

„A régi otthonból megőriztem néhány dolgot. Itt láthatod mögöttem Babits Mihály Karinthy Frigyesnek dedikált fényképét. Furcsa szokás – ma már nem divat –, hogy írók új fényképükkel megajándékozzák egymást.”

Ez a mély tisztelet de ugyanakkor nagyon finoman elrejtett irónia figyelhető meg abban a bevezetőben is, amelyet Karinthy Frigyes, költőbarátja 1926. október 24-én, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartott szerzői estjére írt. Az eseményen egyébként a közreműködők között többek között ott volt Pécsi Blanka, Varsányi Irén, Ódry Árpád, és Ascher Oszkár is, a kor legelismertebb versmondói, akiket Kósa György zeneszerző kísért zongorán. Az eseményről a Nyugat hasábjain is hírt adtak. Karinthy így vezette fel az előkelő gálaműsort:

„A költőt ünnepeljük, akit Magyarországon így hívnak: Babits Mihály. Büszkén, hogy méltóan ünnepelhetjük azon a hangszeren, aminek ő a mestere – büszkén, nemcsak őrá, de magunkra is, hogy ünnepelni tudunk még, hogy szól még a magyar nyelv kürtje –, büszkén és önérzettel, mint amilyennel a legszerényebb magyar költő végezte be legszárnyalóbb ódáját

Nép, mely dicső, magasztos így magasztal,
Van élni abban hit, jog és erő,

e szavakkal, melynek értelmét e pillanatban éreztem és fogtam fel először, mikor le kell mennem e dobogóról, hogy átadjam az ünnepeltnek, s magasztaló szót keresve magamban, megdöbbenve eszmélek rá, hogy lelkem mélyéből ugyanaz a dadogó kiáltás igyekszik kifelé, amit Correggio bökött ki félig öntudatlanul Raffaello műve előtt – a legnagyobb elismerés, mert a legőszintébb vallomás –, hadd ismételjem hát meg irigyen és elragadtatva: „Anche io sono pittore! [«én is festő vagyok» – a szerk.]”

Karinthy Frigyesnél 1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak. Május 5-i stockholmi műtétjét követően egészségét visszanyerve írni kezd. Az állandó önelemzés az Utazás a koponyám körül című regényt szüli, melyben álnéven feltűnnek költőtársai, barátai is. Talán a sorok között ott rejtőzik Babits Mihály is, aki Karinthy 1938. augusztus 29-i. halálát követően a Nyugat Karinthy-emlékszámában írt emlékező cikket Karinthy, szellemidézés címmel. „Apámat ő nagyon szerette. Gyönyörűeket írt róla, életében és halálakor is a Nyugat Karinthy-emlékszámában.” emlékszik vissza Karinthy Ferenc ezekre a sorokra:

„Az imént föltettem a gramofonra a lemezt, amely a hangját őrzi. Némi szorongással tettem föl: valami kísértetes érzéstől féltem, amely a szellemidézőt rendszerint meglepi. De a hang oly természetességgel és egyszerűséggel szólalt meg, mintha csakugyan ő maga beszélne valahonnan a másik szobából, s egyszerre megint nyugodt voltam: lehetetlen őt halottnak érezni! A hang komoly volt, élénk és magától értetődő. Komoly, póztalan és halhatatlan.”

Karinthy Frigyes:
Babits Mihály: Futurum Exactum

Plutó e torzót márványból szoborta
Ó torzók torza, bőrző Dunakorzó
Ó korzók korza, őrző dunnaorzó
Mint ferde torta és megint retorta. 

De Afrikában fú az antipasszát
És négerek masszálnak pántlimasszát
És ott az ég oly régi, égi méla. 

S tán pápuákok pengetnek poros fát
S nem lesz Nyugat már, sem Fenyő, sem Osvát
S még él Balázs, még él a méla Béla.

-----

A sorozat szerkesztői: Pifkó Szera és Zoltán Áron

A cikkben szereplő Babits és Karinthy egymásról írt gondolatait, valamint Karinthy Ferenc visszaemlékezéseit a Ságvári nyomdaipari iskola diákjai és tanárai által szerkesztett és Budapesten 1988-ban kiadott Babits és Karinthy Frigyes kötetéből idéztük.

A kávéházi játék leírását a Móra Könyvkiadó által Budapesten, 1979-ben kiadott Levendel Júlia: Így élt Karinthy Frigyes című kötetéből idéztük. A kötetet szerkesztette: F. Kemény Márta.

Karinthy Így írtok ti című kötetét itt találjátok.

Babits Mihály emlékező sorait a Karinthy, szellemidézés című írását itt találjátok.

Az első fotó forrása: europeana.eu/hu / PIM

A vendégségben Babitsnál című kép forrása: Nyáry Krisztián hivatalos Facebook-oldala.